Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A holtnak nyilvánítás és a törvényes származás vélelme. [Hozzászólás Szászy Béla 3-4/31. sz.-ban megjelent hasonló c. cikkéhez.]

326 Dr. TÓTH GYÖRGY. A fenti fejtegetésekből kitetszően a H. T. 74. §-ában foglalt jogszabály, mint lex speciális nyilvánvalóvá teszi, hogy a házasság a holtnak nyilvánítás után csak az életben maradt házastárs házasságkötése által szűnik meg. (M. Tára 1931. 3. sz.) Erre dr. Szászy B. őnm. kritikai éllel azt a megjegyzést teszi, hogy : ez a következtetés már azért is lehetetlen, mert maga a 74. § is úgy kezdődik : «Megszünik a házasság azáltal is», tehát a megszűnésnek egyéb okai, a bebizonyított halál vagy a bírói felbontás e mellett még mindenesetre fennmaradnak, mint lehetséges megszüntető okok és amíg a holtnak nyilvánító határozat hatályban van, ott van annak halálbizonyító vélelmi ereje! «De különösen egészen képtelen lenne egy olyan a contrario következtetés a 74. § rendelkezéséből, hogy a holtnak nyilvánított egyén házasságát mindaddig fennállónak kell tekinteni, amíg a hátrahagyott házastárs új házasságot nem kötött, mert . . .» A H. T. 74. §-ára vonatkozó kúriai törvényértelmezés nem zárja ki, hogy a holtnak nyilvánítás után a házasság a H. T. 73. § a) és b) pontjában meghatározott módon szűnjék meg, csakhogy ez csupán a holttányilvánítás hatályának megszűntével állhat be, azaz : ha a holtnak nyilvánítottról bebizonyosodik a halál ténye, vagy a holttányilvánított életben léte nyer igazolást s ekkor a bírói bontás lehetővé válik. A holttányilvánítás hatályban léte mellett — amint ezt dr. Szászy egyéni elgondolással vitatja — a házasság halál vagy bírói bontással meg nem szűnhet mert : a) a status perjogi természete szerint a holttányilvánított bontóperbe nem vonható és ha a holtnak nyilvánítás — Szladits—Szászy szerint — az eltűnt halálával egyenlő, akkor a Pp. 676. §-a zárja ki a bírói bonarra, hogy a törvény keletkezése idejében az ellentétes álláspontok közül a Kúria álláspontja jutott be a törvénybe, azonban a cikkírók, mint kodifikátorok úgy nézik, hogy a Kúria álláspontja ma már nem fedi — az ő nézetök szerint — az általános jogi felfogást s ezért a természettudományias felfogásnak megfelelő értelmezés kellene helyet találjon — úgy, ahogy ők értelmezik. Ez a tárgyilagos megbeszélésre kétségtelenül kedvezőbb talaj lett volna, mint a köztudatban ismeretlen előzmények nélkül — a Kúria gyakorlatának lényegében tekintélyi érvekkel való támadása. Dr. Szászy B. őnm. a Polgári Jog-ban 1931. I. és II. havában megjelent cikkemet is teljesen figyelmen kívül hagyta — pedig reám való utalással vezeti be érdekes cikkét.