Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

296 SZEMLE. ben, amidőn az alapjogviszony már csupán egyes követelésekre redukálódott, a jogviszony átruházás és engedmény között gyakorlatilag különbség nincsen, azonban, hogy ezen redukció adott esetben valóban bekövetkezett-e, csupán az adós elismerése által állapítható meg megnyugtatólag, viszont ez esetben a követelés jogalapja az eredeti jogviszonytól már elszakadt és az elismerésen nyugszik. Ezen általános magánjogi hátrányon kívül különös veszélyek származhatnak a váltóleszámítolás esetében. A Kúria ugyanis már korábban azon álláspontra helyezkedett, hogy ha a váltóbirtokos egyszersmind megszerezte az alapul szolgáló köztörvényi követelést és az ennek biztosítására szolgáló jelzálogjogot, úgy a váltóperben nem tekinthető jóhiszemű harmadiknak. Ezen felfogás különös jelentőséggel bír most, amidőn a váltóbirtokos egyrészt a keretzálogjogot csakis úgy szerezheti meg, ha az alapjogviszonyba kifejezetten belépett, másrészt azáltal, hogy az új törvény, eltérőleg az eddigi jogállapottól, a keretzálogjoggal biztosított követelést semmiféle irányban sem vonja a publica fides oltalma alá. Ugyanezen váltójogbeli elgondolások érvényesülnek a forgató csődje és kényszeregyessége esetén azon kérdés eldöntésénél, hogy a váltóelfogadó által teljesített fizetések a forgató javára számolandók-e el. Ezen eseteken kívül a keretzálogjog átruházásának körében aggályok merülnek fel részátruházás esetében akkor, ha a keretre eső árverési vételárból az összes követeléseket kiegyenlíteni nem lehet. Az alap jogviszony egysége folytán, különösen például részletváltók esetében azon felfogás vitatható, hogy ilyen esetben a Vhr. 23. §-a alkalmazandó, amely szerint a rendelkezésre álló összeget a költségek és kamatok után az egyes követelések között a lejáratok sorrendjében kell felosztani. Az előadást beható vita követte, amelyben dr. Sicherman Bernát, dr. Almást Antal, dr. Bátor Viktor, dr. Kohner Arihur, dr. Prosswimmer Béla és dr. Nyizsalovszky Endre vettek részt. Végül is dr. Szladits Károly elnök záróbeszédében azon óhajának adott kifejezést, hogy a Magánjogi Törvénykönyv megszerkesztésénél a jelzálogjogi törvény azon kitételei, amelyek a felhozott aggályokra alapot szolgáltattak, megfelelőképpen módosíttassanak. — A Külügyi Társaság nemzetközi jogi szakosztályában dr. Geöcze Bertalan ügyvéd április 16-án előadást tartott azokról a hatásköri akadályokról, melyek a nemzetközi bíróságok előtti eljárásban előfordulhatnak. Ismertette a nemzetközi bíróságok előtti eljárás kifejlődésének történetét és az állandó Nemzetközi Törvényszéknek, valamint a Vegyes Döntőbíróságoknak a hatáskör tárgyában hozott ítéletelit vizsgálva, egyebek közt az alábbi következtetésekre jutott : 1. A nemzetközi bíróságok hatásköre kétség esetén elvileg megállapítandó. 2. A bíróság hatáskörét általában hivatalból is vizsgálhatja. Ez a vizsgálat azonban csak a nemzetközi jog általános elvei alapján történhet, a szerződésszöveg magyarázata alapján azonban nem. A perképesség hiánya hivatalból észlelendő. 3. Az alperes által fel nem hozott pergátló körülményeket a bíróság általában nem keresi és nem vizsgálja. 4. Az Állandó