Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

IRODALOM. 289 okfejtése a mű minden részében rendkívül érthető, világos, tiszta. És tanulóifjúság alatt itt nemcsak a joghallgatókat és jogszigorlókat értem, de értem a gyakorlati vizsgára készülőket is, kik e müvet szintén haszonnal forgathatják, azonban a meglett fiatalemberek természetesen úgy, hogy a törvény szövegét is tanulmány tárgyává teszik. Gyakorlati vizsgára komolyan készülni csak így lehet. Bár szerző összetömörítve adja a büntető perjog anyagát, mégis azokra nézve, kik az e körbe tartozó egy-egy kérdésbe elmélyedni óhajtanak, ezt is lehetségessé teszi és megkönnyíti, és pedig azáltal, hogy minden szakasz élén felsorolja a vonatkozó irodalmi müveket és felszólalásokat. E felsorolás a lehető leglelkiismeretesebb, amennyiben még a jogi szaklapokban megjelent felszólalásokra is kiterjeszkedik. Ezzel alapos útbaigazítást ad azoknak, kik egy-egy kérdéssel behatóbban foglalkozni kívánnak. A joggyakorlatot szintén figyelemmel kíséri szerző annyiban, hogy a joggyakorlat irányát a legtöbb kérdésben ismerteti. De a joggyakorlat ingadozásaival nem foglalkozik, s így azok tekintetében állást nem foglal. Például nincsen említés téve a műben arról, hogy a tény- és jogkérdés elhatárolása kérdésében a B. P. életbeléptetését követő évtizedben mennyire ingadozó volt a Kúria gyakorlata. Ez az eljárás azonban teljesen megfelel a munka céljának. Mert szerző tankönyvet kíván a fiatalságnak nyújtani és nem a kész gyakorlati szakemberek s a büntetőjog elméleti művelői részére dolgozik. Az első fejezetek elméleti fejtegetéseket tartalmaznak a büntető perjog fogalmáról, vezéreszméiről, a büntető per jogi természetéről. Itt van ismertetve a magyar büntető eljárás kodifikációja s a perjog irodalma is. E bevezető részeket követi a magyar büntető eljárási jog tömör ismertetése. Ez ismertetés alapján a fiatalember mindenesetre kitűnő képet nyer büntetőeljárási jogunkról. E fejtegetéseket átolvasva, természetesen merültek fel észrevételeim. Ez észrevételek egyrészét megemlítem, nem azért, hogy ezzel a mű értékét kisebbítsem, de részben azért, hogy azokra szerző figyelmét felhívjam, részben pedig, hogy egy-egy kérdés vitás voltára reámutassak. A büntető perjog forrásairól szóló fejezetben elhomályosul a jogegységi döntvény fogalma. Itt ugyanis (20. lap) szerző azt tanítja, hogy döntvények alatt a Kúriának teljes ülési és jogegységi határozatait kell érteni. Ez téves, amennyiben a jogegységi