Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

286 TÚRY SÁNDOR KORNÉL: tinkció a szerző előtt sem idegen, hiszen maga is szól «követelés eldologiasításáró)» (1. 135. 1.). Ha pedig a «tárgy» többet jelent a «dolog»-nál, mi mást lehetne a dolgokon kívül oly «tárgy» alatt értenünk, amelyre a jelzálogjog kiterjed —a biztosítási szerződésen alapuló követelés esetén kívül — mint a bért, haszonbért és a Jt. 30. §-a alá eső időszakos szolgáltatásokat? Ezeknek a biztosítása pedig a fizetésképtelenségi biztosítás lehet. Kapcsolatos kérdés, vájjon a chőmage biztosítást dologbiztosításnak tekintjük-e, és ha nem, helyes lenne-e, hogy a leégett gyár részére az üzem szünetelésével szenvedett kár fejében fizetett összeghez a jelzálogos hitelezőnek ne legyen köze? El kell ismernem, hogy az állaspontom ellen ebben a vonatkozásban is lehet érvelni, különösen azzal, hogy hiszen az üzemből húzott haszonhoz sincs köze a jelzálogos hitelezőnek. Mindenesetre kiemelem azonban, hogy nézetem szerint is a haszonbérlő fizetésképtelensége folytán járó biztosítási összegre is csak oly feltételek mellett gyakorolható a jelzálogjog, amilyen feltételek mellett az a haszonbérlő által fizetett haszonbérre kiterjedne. Teljes mértékben elfogadom szerzőnek azt az álláspontját, hogy a jelzálogos hitelező bejelentése nem érinti a tulajdonos rendelkező hatalmát a biztosítási jogviszony mint egész tekintetében, hanem csak a biztosítási szerződésen alapuló követelés tekintetében. Sajnálom, hogy idézett kommentárom egyik—talán nem elég világos — mondatából a szerző ellentétes álláspontot olvasott ki (148. 1., 54. j.). Azt hiszem azonban, hogy ugyanazon jegyzetem későbbi mondatai, de még inkább a Jt. 31. §-ához fűzött 5. jegyzetem alkalmasak annak igazolására, hogy az elgondolásom a szerzőével egyezett. Még csupán egy tisztán teoretikus megjegyzést kell terinem. Az illusztris szerző a Wellspacher, Ernst Jacobi, O. Fischer, H. Meyer, Naendrup, Krückmarm és legújabban Örtmann által kifejlesztett annak az elvnek a segítségével igyekszik magyarázni a tulajdonos szempontjából megszűnt vagy érvénytelen szerződésnek a jelzálogos hitelező javára fennmaradását, hogy a jelzálogos hitelező a biztosítottság külső tényállásában megbízott (181. és köv. 1.). A Rechtsscheinwirkungok kutatásának ez az új hajtása mindenesetre — a maga teljes kifejtésével együtt — igen érdekes, azonban azt hiszem, nem jogosult. A tipikus esetek : az aláírótól ellopott váltó, amelynek alapján a jóhiszemű váltóbirtokos az aláíró ellen felléphet, a másra bízott ingó dolog, amelyen harmadik sze-