Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK SZUBJEKTÍV JELLEGE. 285 amikor azt a derelinquált biztosított dolgon elsajátítás útján szerzett tulajdon esetére is kiterjeszti (97. 1.). Igaz, hogy a törvény a «vétel» mellett az «egyébként» szót is használja, de ezzel csak a vétel esetén kívüli átruházás eseteire (ajándékozás) gondol («...vétel útján vagy egyébként másra ruháztatik át...»), az occupatio esetében viszont átruházásról és így a § alkalmazásáról sem lehet szó. De éppen az «átruházás» kiemelése folytán nem tartom vitán felülinek a § alkalmazhatóságát a nemtulajdonostól való szerzés esetében sem. A nemtulajdonos ugyanis nem «ruházhatja át» a tulajdont, hanem a tőle a tulajdon átruházására irányuló ügylet útján birtokot szerző, aki a vele szemben jelentkező külső tényállásban jóhiszeműen megbízott, annak ellenére tulajdont szerez, hogy azt reá nem ruházták át. Minthogy azonban a kereskedelmi törvény megalkotásakor még ez a kérdés nem volt tisztázva, feltehető, hogy a Kt. alkotói a régi ú. n. legitimációs álláspontot követték és így a nemtulajdonostól való tulajdonszerzést is átruházásnak tekintették. De ebben az esetben is arra az esetre korlátoznám a szerződésnek az új tulajdonosra átmenését, ha éppen az átruházó javára volt a dolog biztosítva és nem az igazi tulajdonos javára, aki esetleg csak rövid időre bízta rá a dolgot arra, akitől az új tulajdonos azt megszerezte. Nézetem szerint viszont túlságosan szűken értelmezi a szerző a Jt. 31. §-át, amidőn a Mt. 502. §-ában említett dolgok biztosítása esetére az idézett §-t nem tartja alkalmazhatónak (124. 1.). Igaz, hogy az állandó kapcsolat szándéka nélkül emelt épület nem alkotórésze a teleknek, de lehet olyan tartozéka, amelyre a jelzálogjog a Jt. 28. §-a szerint kiterjed. (A «tartósság» e §-ban kétségkívül nem jelenti az alkotórészi minőséget eredményező «állandóságot».) A Jt. 31. §-a pedig oly «tárgy» biztosítása esetére szól, amelyre a jelzálogjog kiterjed. Éppen ez a «tárgy» kifejezés az, amellyel kapcsolatosan kénytelen vagyok a szerzőnek ellentmondani és korábban kifejtett álláspontomat (A jelzálogjog jogszabályainak magyarázata. Jt. 31. §. 6. és 12. 1.) fenntartani. Szerző szerint ugyanis a Jt. 31. §-ának alkalmazásában csak dologbiztosítás jön számításba (124. 1.). Én azt hiszem, hogy a törvény tudatosan nem használja a dolog, hanem a «tárgy» kifejezést, amely utóbbinak lényegesen tágabb az értelme és amely a német ptk. által is következetesen használt «Gegenstand» kifejezésnek a mása, értelmét pedig a Sohm ily című tanulmánya óta tekinthetjük megvilágítottnak. Ez a disz-