Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

284 TÚRY SÁNDOR KORNÉL: pontjából találkozik az uralkodó felfogással, amely a tengeren túl talán még szilárdabban áll (1. Edwin W. Patterson : Die Veráusserung versicherten Eigentums nach deutschen und amerikanischen Recht, Z. f. die gesamte Versicherungs-Wissenschaft 29. Bd. 182 S.), a részletek tekintetében sok eredeti gondolatot vet fel és sok homályos pontot világít meg. Nem hallgathatom el azonban, hogy néhány részletkérdés megoldásában a szerzőt mégsem követhetem. Nem tudtak meggyőzni a szerző ama fejtegetései, amelyekkel azt igyekszik kimutatni, hogy a túlbiztosítás és a többszörös biztosítás elleni védekezéssel a törvényhozások a szubjektív érdek biztosíthatóságának elvi álláspontján állanak (45. 1). Hiszen éppen ezeknek a rendelkezéseknek az objektív érdek biztosíthatóságának esetében fokozottabb mértékben kellene állaniok. Ha ugyanis nem vagyunk figyelemmel az érdekelt személyére, akkor éppen arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy az objektíve megállapított érdek csak egyszer egyenlíttessék ki, ami az érdekeltek személyében beálló minden változás és az érdekek bárminő megoszlása esetében is kielégítő eredményre vezet. Ezek a rendelkezések tehát a biztosítási jogszabályok ama csoportjába tartoznak, amelyek a felvetett probléma szempontjából irrelevánsak s — amint más helyen a szerző is kiemeli (19. 1.) — a kárbiztosítás alaptételei. Nem oszthatom azt az álláspontot sem, hogy a lakásszolgalomra jogosult a biztosítási szerződéssel kapcsolatosan még magánjogi védelemben sem részesülhetne (61. L). Hiszen a Mt. 690. §-a a lakás szolgalmára a haszonélvezet szabályait terjeszti ki, a 39. sz. E. H. pedig a lakás szolgalmával terheltet a tűzvész folytán elpusztult épület helyreállítására vagy más lakásról gondoskodásra kötelezi, és így nem gondolom, hogy a biztosítás szempontjából a lakás jogosult jogállása gyengébb lenne. Az atya és az elöörökös részéről kötött biztosítás tárgyalásának keretében (93. 1.) szívesen láttam volna a bizományos által a bizományi árukra kötött biztosításból a megbízóra háruló kötelezettségek taglalását, annyival is inkább, mert az újabb bírói gyakorlat (1. Grill-féle Új Döntvénytár XXII. k. 1166. sz.) a bizományost a biztosítási szerződés megkötésére kötelezi. Igaz, hogy az idézett határozatban csak arról volt szó, hogy a megbízó köteles-e a bizományosnak a biztosítási díjakat megfizetni. Azt hiszem, szerző túlságosan tágan értelmezi a Kt. 484. §-át„