Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

A BIZTOSÍTÁSI ÉRDEK SZUBJEKTÍV JELLEGE. 283 telés eldologiasításaként jellemzi, majd a kiterjedés rendes és rendkívüli joghatásait különbözteti meg, amely utóbbiakat nem lehet a követelésen keletkező zálogjogként magyarázni (10. §). A rendes joghatás tárgyalása során a bejelentés jogi jelentőségét méltatja. A Jt. 31. §-ában foglalt szabályozás nem nyújt védelmet a jelzálogos hitelezőnek a tulajdonos ama tényeivel szemben, amelyek a biztosítási jogviszonyt a maga egészében érintik. Éppen ezért a Jt. 31. §-a csak alapvetés jellegű, amely — egyes külföldi törvényhozások példájára leendő —további kiépítésre szorul, (n. §). Egyes külföldi jogok (osztrák, német) ugyanis a jelzálogos hitelező jogát arra az esetre is fenntartják, ha a biztosított a szerződés alapján már jogot nem gyakorolhat. A biztosított jogvesztése és a szerződés érvénytelenségét maga után vonó magatartása az a két tényálláscsoport, amelyek szerint szerző a további tárgyalás anyagát csoportosítja (12. §). A jelzálogos hitelezőnek még a német és az osztrák jogbeli kiépítettség mellett sincs biztosítás jogi pozíciója. «A valóságos jogállását)) szerző a következőkkel világítja meg : i. a jelzálogos hitelezőnek a biztosító irányában nincsenek kötelezettségei ; 2. jogigénye a biztosító ellen közvetlen és önálló ; 3. a saját rosszhiszeműsége az igényét megszünteti ; 4. a biztosítónak a jelzálogos hitelező irányában fennálló kötelezettsége tartalmilag azonos azzal, amely őt a biztosítási szerződés alapján a tulajdonos irányában illette, amiből a hátralékos díj levonásához való jog is folyik, de nem a biztosított elleni kártérítési követelés beszámításához való jog ; 5. sok más gyakorlati kérdésben is szem előtt kell tartani a jelzálogos hitelező záloghitelezői jogállását. Végeredményben tehát a közvetlen felek közti hatállyal megszűnt vagy megdőlt jogviszonynak a jelzálogos hitelező javára fenntartása látszatvédelem (Rechtsscheinwirkung). Behatóan tárgyalja még a jelzálogos hitelezői minőség és a tulajdon egy személyben találkozásának esetét (13. §). Végül megállapítja, hogy a jelzálogos hitelezőt védő különleges szabályok sem az érdek objektív jellegének kifejezői, hiszen 1. a jelzálogos hitelező ezek szerint sem biztosított ; 2. igényei még akkor is, ha a biztosítóval közvetlen jogviszonyba jut, a követelésen fennálló zálogjognak a következményei (14. §). Szerző mélyen szántó fejtegetései tagadhatatlanul nemcsak az elméleti jogtudomány szempontjából értékesek, hanem arra is alkalmasak, hogy mind a biztosításüggyel, mind a jelzáloghitellel a gyakorlati életben foglalkozók azokból sok hasznos tanulságot meríthessenek. Bár maga az alapvető tétele a gyakorlat szem18*