Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

282 TÚRY SÁNDOR KORNÉL princípiumát. A magyar jog szempontjából ezt abban látja megtestesítve, hogy a dolog megszerzőjére a biztosítási jogviszony abban az állapotban (azokkal a kifogásokkal terhelten) száll át, amelyben az az átszállás időpontjában a biztosító és az elidegenítő között fennállott. A külföldi jogok szempontjából ezt az álláspontot még megerősíti : i. a megszerzőnek a biztosító irányában fennálló értesítési kötelezettsége ; 2. a feleket ily esetben megillető felmondási jog ; 3. a biztosítási jogviszony átszállásának elidegenítési jogügylet esetére korlátozása. A Kt. és a külföldi jogok közt vont párhuzama után a gondviselő által a tulajdonos érdekében köthető biztosító szerződés esetéről emlékezik meg, majd az «annak javára, akit illet» biztosítás tekintetében is utal arra, hogy a mindenkori érdekelt személyt a biztosító előtt felismerhetővé kell tenni, és ezzel befejezi a maga elé tűzött téma probandi bebizonyítását : A szubjektív érdek biztosíthatóságának elvével együtt járó hátrányos következményeket enyhítő jogszabályokban is mindig érezteti a hatását az érdek szubjektív jellege, legfeljebb bizonyos fokig háttérbe szorul (7. §). A második részben elsősorban azt mutatja ki, hogy a zálogjog fogalmából nem következik a zálogjognak a biztosítási összegre kiterjedése, mert pl. nem a tűzeset a jogalapja a biztosítási összeg iránti követelésnek, hanem a biztosítási szerződés. Kimutatja, hogy a jelzálogos hitelezőnek és a biztosítónak érdekközössége folytán a jelzálogos hitelező érdekének védelme már a törvényhozás beleszólását megelőzően gyakorlattá vált. A Jt. 31. §-ának előzményeit ismertetve kidomborítja különösen, hogy a jelzálogos hitelező joga a biztosító ellen támasztható követelésre nem ex lege,, hanem csak a jelzálogos hitelező bejelentésével terjed ki, s ebben törvényünknek határozottan a szubjektív jelleg álláspontjára helyezkedését látja. Nem ily világos a helyzet egyes külföldi jogokban, ahol a jogforrási szempontokon felül az is problémát ad, hogy a jelzálogos hitelező joga a biztosítási összegre akkor is fennmarad, ha maga a biztosított a jogát elvesztette (8. §). Tüzetesen elemzi, hogy minő tárgyaknak minő biztosítása esetére szól a Jt. 31. §-a, s azután a jelzálogos követelés tekintetében a káreset előtti bejegyzettség előfeltételét állítja fel (9. §). A jelzálogos hitelezőt a biztosítási összegen megillető jogot követelésen fennálló zálogjognak minősíti és ezen az alapon határozottan helyesli, hogy az nem biztosításjogi jogforrásban nyert szabályozást. A jogi helyzetet konstrukciós szempontból a biztosítási szerződésből eredő köve-