Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A magánjogi kérdés szerepe a közigazgatási eljárásban

12 Dr. SZÁSZY BÉLA. álló düledező épület lebontására hatósági engedélyt kér, állítván, hogy ö öröklés címén az ingatlan másik felének is tulajdonosa, csak tulajdonjoga a hagyatéki eljárás befejezetlensége miatt nem volt még telekkönyvileg kitüntethető. A hatóság a lebontást közérdekből is elrendelendőnek tartja és az engedélyt megadja. Más örökösök tiltakoznak, kétségbevonván a folyamodó tulajdoni és öröklési jogát, amely iránt per van folyamatban. Minthogy a lebontás vagyontárgy megsemmisítésével jár, az ehhez szükséges engedélyt a hatóság csak annak adhatja meg, aki az ingatlan egészével a magánjog szabályai szerint tulajdonjogánál fogva rendelkezni s az épületet megsemmisíteni jogosult. Ha tehát a tulajdonjog kérdése a felek között egészen vagy részben vitás, a lebontási engedélyt rendszerint mindaddig nem lehet megadni, míg a bíróság a prejudiciális jellegű vitás kérdést el nem döntötte. Ha azonban a lebontás oly sürgősen szükséges, hogy azt közérdekből hivatalból is el kellene rendelni, a lebontási engedélyt a tulajdonjogra igényt tartó érdekeltek bármelyikének meg lehet adni (illetőleg a lebontásra bármelyiküket lehet kötelezni) a lebontásból származó vagyonjogi igényeknek bírói útra hagyásával. 4. Rozzant épületnek közérdekből szükséges helyreállítására (s egyúttal a melléképületek lebontására) a közigazgatási hatóság a haszonélvező özvegyet kötelezi. Vita támad, hogy a haszonélvezőt vagy a tulajdonost kell-e erre kötelezni. Nézetem szerint a közigazgatási hatóságnak határozatában figyelembe kell vennie azt a magánjogi szabályt, hogy a haszonélvező csak a rendes fenntartási és tatarozási munkálatokra köteles ; ezen túlmenő helyreállítási vagy éppen lebontási munkálatokra tehát akkor sem lehet őt közigazgatási úton kötelezni, ha a munkálat közérdekből szükséges. 5. A vásártéren a vásár céljait szolgáló építkezés ellen a vásártérül szolgáló ingatlan egyik társtulajdonosa tiltakozik azon a címen, hogy az építkező az ő hozzájárulását nem eszközölte ki s így az építkezés az ő magánjogaira sérelmes. Az építkező ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a szóbanlevő ingatlan tulajdonjoga a tulajdonosokat csak határozott rendeltetéssel, korlátoltan illeti, nevezetesen úgy, hogy az ingatlant csupán vásártérül és vásártartás céljaira használhatják ; a szándékolt építkezés pedig ennek a célnak a szolgálatában áll s így nem sérti az ingatlantulajdonosok magánjogait. Ilyen esetekre nézve általános elvül azt az elvet lehet felállí-