Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

JOGGYAKORLAT. 42 > .'/- örökhagyó részéről történt fizetés tenyere a bíróság elolt tanúinak kihallgatását kérte, illetve, amikor a\ alperesek a perbevont örökös részéről hivatkozott tanuk kihallgatásának elrendelésére1 értesültek, hanem a; alperesek ellenfele részéről hivatkozott tanul 192j. évi május hó 2-án foganatosított kihallgatásának a napjával, amelyen a döntő ténykörülményre felhívott tanúsítás tartalmáról közvetlenül tudomást s-ere~tek». (K. T. III. ^296/1929., 1930. IX. 18. 7. A Kúria a közelmúltban hozott több határozatában túltette magát a pluspetíció kérdésén. így amikor kérelem nélkül ítélt meg az örökség megnyíltától számítva kamatot, mondván, hogy ez kérelem nélkül is megítélhető. Ugyanez a felfogás érvényesült, mikor a Kúria kimondotta, hogy: «ű bíróság a felek kérelmén túl nem terjeszkedett, mert a? alperes által előterjeszteti abban az ellenkérelemben, hogy a felperes keresetével teljesen utasíttassák el, mint többen, benne van az a kérelem is, hogy CSJ'a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat átadása ellenében legyen kötelezhető a vételárhátralék fizetésére, éspedig annál inkább, mert a vevőnek a vételár kifizetése ellenében a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okirat kiadása iránti joga anyagi tartalmánál fogva olyan, hogy az a vevőt külön kérelem nélkül is megilleti)). [K. P. V. 6073/1928., 1930. IX. 26.) 8. A csatlakozási kérelem megengedhetősége tárgyában az alábbi elvinek látszó — aggálytalan — határozattal találkoztunk : «A fellebbezési bíróság ítélete ellen az L, III—X. rendű felperesek felülvizsgálati kérelemmel nem élvén, a- alperesek a; egyedül a II. r. felperes által beadott s a többi felperesre ki nem haté felülvizsgálati kérelem kapesán csupán a II. r. felperesi érintőleg élhetnek csatlakozási kérelemmel, ezért a Kúria a csatlakozási kérelmet, amennyiben az a; I. r. és III—X. r. felperesek ellen is beadatott, visszautasította)). (K. P. I. 6952/ 1929., 1930. III. 20.) 9. Az ügyvédi költségeknek a Ppé. 18. §-a alapján történő megállapítását az alsóbíróságok mondhatni állandó gyakorlata akkor is alkalmazta, ha helyettes ügyvéd kérte a költségek megállapítását a megbízó ügyvéddel szemben. A debreceni tábla ezzel ellenkező álláspontot foglalt el a következő határozatban: «A Ppé. rS. §-a az ügyvédnek csak saját felével és a félnek az általa megbízott ügyvéddel szemben engedi meg azt a jogot, hogy a jelzett viszonylatban felmerült ügyvédi munkadíjaknak és kiadásoknak a képviselt féllel szemben leendő megállapítását kérhessék. A törvény felhívott szakasza tehát nem nyújt alapot arra sem, hogy a helyettesként eljárt ügyvéd díjainak és kiadásainak a megbízó ügyvéddel szemben leendő megállapítása: kérhesse, mert a Ppé. 18. §-a a; ügyfél és a; általa megbízói