Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

4^4 JOGGYAKORLAT. }. Nem állapított meg a Kúria alaki jogszabálysértést,, amikor az alsófokú bíróság azt az orvost alkalmazta szakértőként, aki előzőleg a felperes kezelőorvosa volt és akit a felperes nem mentett fel az orvosi titoktartás alól, mert: «sem a Pp. 352. $-a, sem a Pp-nak abban felhívott jg. és 61. §-at a korábban kezelőorvosként való működést a szakértők személyére nézve törvényes kijárási okként meg nem jelölik. A Pp. 2gg. §-a szerint pedig a kezelőorvost minőség esők magánok a; orvosnak oá jogot orro. hogy o kezelés során o hivatásánál fogva vele kö-olt vagy észlelt körülményekre nézve a vallomástételt megtagadhatja. Ha a-ónban a\ orvos maga e joggal élni nem kíván és vallomást tes%, a bíróság még a fél felmentvénynek hiányában sínes eljárva attól, hogy a~ orvos előadását bizonyítékként mérlegelje és az eset körülményeiké- képest hiteltérdemlőnek elfogadjam. [K. P. II. 965/1929., 1930. IX. 1 1.) 4. A res iudicatának tömör elvi meghatározását foglalja magába a Kúria következő kijelentése: altélt dolog kifogása sikerrel esak akkor támasztható, ha a személyek azonosságán kívül a két pár tényállása és jogalapja is azonos». (K. P. V. 7452/1928.) 5. Az ítélet indokainak jogerőre emelkedése (Pp. 441. §) tárgyában kialakult állandó gyakorlatot fejezi ki plasztikusan, tankönyvbe is beleillő precizitással a Kúria, amikor kimondja: «Az ítélet indokai rendszerint nem emelkednek jogerőre. Indokok ellem felülvizsgálatnak is tehát esak akkor van helye, ha a; indokolás a keresettel érvényesített jog tekintetében rendelkezést tartalmaz s ekként határozat jellegével bír: vagy oly lényeges kijelentést vagy megállapítást tárgyaz, amely a peresfelek jogviszonyára a jövőre vonatkozólag kihatással bírhat s akár új perben, akár újított perben a félre sérelmes lehet)). (K. P. II. 5618/1929., 1930. IX. 11.) 6. Mint a jogorvoslat megengedhetőségének körét tágító határozatnak, örülni kell a Kúria azon állásfoglalásának, mely a perújítási okról való tudomás idejét bár különösebb elvi megállapítás nélkül - - a következőkben határozta meg: «A perújítást okról való tudomás alatt csak a biztos alapon nyugvó tudás értendő, újító alperesek pedig azokról a bizonyítékokról, amelyek az alapperbeli bizonyítékokkal együtthatásukban a bíróságot más tényállás megállapítására, tehát más jogi álláspont elfogadására és más döntésre vezethetik, nem akkor szereztek biztos tudomást, amikor néhai örökösei ellen az általuk kártérítés iránt folyamatba tett perben a perbevont örökösök egyike az abban felperesként fellépett alperesek kereseti jogalapjának megdöntése céljából