Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

JOGGYAKORLAT. sét a cégjegyzékbe be kell vezetnie. (V. ö. Staub Anm. 20.. Goldschmit Anm. 9—10. ad 302. §.) Törvénybe ütköző, tehát semmis az a megállapodás, amelylyel a hitelező a kezeseket az obligóból kiengedi s helyettük más kezesek kezességét fogadja el azért, hogy az eredeti kezesek egyike az adós kényszeregyességi ajánlatához hozzájáruljon. Az 1916 : V. tc. 2. §-a szerint ugyanis vétséget követ el az, aki valamely hitelezőnek előnyt juttat abból a célból, hogy a kényszeregyességi eljárás során a hitelezők valamely határozatának hozatalához szavazatával hozzájáruljon. A kezeseit kiengedő hitelező előnyét a Kúria abban látja, hogy az eredeti kezesek csak 4000, illetőleg 5000 angol font erejéig vállaltak kezességet, «vis?ont az I. rendű alperes egymagában többre, 10,000 angol fontra vállalt kezességet, és azonfelül 1300 millió osztrák korona, vagyis körülbelül 4500 angol font erejéig jelzálog! biztosítékot is nvujtott)). (IV. 3911/1930. —1930. VII. 1.) Arra a kérdésre, hogy - - mivel 1929. március hó 31. és április hó 1. napja vasárnapra, illetőleg Gergely-naptár szerinti ünnepnapra esett — az 1929. április 2-án beadott valorizációs kereset elkésett-e, a Kúria — IV. 7509/1929. sz. (1930. IX. 17.) ítéletében — az idevonatkozó anyagi jogszabályok nyilvánvalóan helyes alkalmazásával igenlően válaszolt. Dr. Fenyves Béla. III. Perjog. 1. Az örökösödésből eredő igény érvényesítését illetően a Kúria kimondotta, hogy: «Nincs olyan jogszabály, mely az öröklési igénynek per útján való érvényesítését ahhoz a feltételhez kötné, hogy az előbb a perenkívüli örökösödési eljárásban érvényesíttessék, alaptalan ennélfogva a; alpereseknek azon az alapon emelt panasza, hogy mert a pert az örökösödési eljárás nem előzte meg, azt a Pp. 180. §. 2. pontja alá eső pergátló körülmény miatt megszüntetni kellett volna)). (K. P. I. 5977/1928., 1930. V. 5.) 2. A kötelező mérlegelés irányelveihez újabb támpontot nyerünk a Kúria azon álláspontja által, hogy: «J megbízottnak tanúvallomását a bíróság szabadon mérlegelheti ugyan, de olyan jogszabály nincs, amelynek értelmében a fél helyett eljárt megbízott vallomása a megbízó 'peresfél vallomására vonatkozó jogszabályok alapján bírálandó el és ezért a fellebbezési bíróság 11 megbízott vallomásának bizonyító erejét külön mérlegelni tartozik)). (K. P. VII. 4099/1929., 1930. ok. 15.)