Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

422 JOGGYAKORLAT. évek múlva kártérítési alapul fel nem használhatja*. II. 133 1929. 1930. X. 22.) írott részvényjogunk egyik lényeges hiányát igyekszik áthidalni a VI. 1148/130. sz. \1930. IX. 9.) ítélet. «A K. T. 160. §-a értelmében — mondja indokaiban — a rés-vénytársaság a kereskedelmi cégjegyzékbe történi bevezetés és kihirdetés előtt létezőnek nem tekintetik. De eltérő törvényes rendelkezés hiányában a részvénytársaság feloszlásának és megszűnésének a cégjegyzékbe bevezetése és kihirdetése nem zárja ki a részvénytársaság létezését. - - tehát perképességét — a még elintézetlen vagyoni kérdések tekintetében feloszlás kimondása esetében sem a K. T. 2o3—206. §-aiban foglalt szabályok értelmében történt felszámolási eljárás lefolytatása nélkül. A cég megszűnésének a kereskedelmi cégjegyzékbe hivatalból bevezetéséről szóló 1927 • III. tc. alkalmazása a feloszlás alapján való megszűnés esetében tárgytalan. A K. T. 9. §-a értelmében ugyan harmadik személyek irányában a kereskedelmi cégjegyzékbe történt bejegyzések a «Központi Értesítő*-ben megjelent közzététel napjától bírnak foganattal. De ez a rendelkezés nem -árja ki a cégnek be nem jegyzett cégként való további fennmaradását annak ellenére, hogy a cég kitörlése a cégjegyzékben és a törlés közzététele az Értesítőben megtörtént, ha a kereskedő ugyanazon név (cég) alatt a kitörlés ellenére is folytatja üzletét (K. T. 10. §.). így a részvénytársaság megszűnésének a bejegyzése sem zárja ki a K. T. cj. §-a alapján az aktívák és passzívák lebonyolítása tartamára a részvénytársaság perképességének fennmaradását és a felszámolók képviseleti jogát. (K. T. 208. és 112. §.)». Bár ez a megoldás a konkrét eset szempontjából kielégítő lehet, dogmatikai szempontból csak kevéssé megnyugtató. A K. T. 160. §-ából — nézetem szerint — a contrario következik, hogy a r. t. létezőnek csak addig tekinthető, amíg a cégjegyzékben mint ilyen szerepel; a megszűnt r. t. perképességének előfeltétele tehát, hogy a felszámolás ismét bejegyeztessék. E részben mindenesetre a cégbíróságot illeti az intézkedés, bár a technikai kivétel — de lege lata — rendkívüli nehézségekbe ütközik. (V. ö. ifj. Dr. Nagy Dezső: A törölt részvénytársaság jogképessége. P. I. 1930., 8. szám.) De lege ferenda utalunk a Kuncz-féle Tervezet 176. i;-ának ut. bek.-re. amely megegyezik a német H. G. B. 302. § ut. bek.-vei. Megjegyzem, hogy ez utóbbival kapcsolatban a német szakírók általában megegyeznek abban, hogy a cégbíróságnak a felszámolás továbbfolytatását, illetőleg a felszámolók kirendelé-