Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

4*4 DE HOFF GYÖRGY. közszükségleti cikkekre vonatkozó kartelek jogviszonyait szabályozza. A kartel-szerződések írásbafoglalásának megkövetelése helyénvalónak látszott. De már nem talált olyan osztatlan elismerésre a bemutatás kötelezettségének előírása. Nem merült fel aggály egy véleményező szerv felállítása ellen sem: de a Kartelügyi Országos Bizottság összetételével senki sincs megelégedve. A legtöbb támadás az 5. §-t érte, szövegezés tekintetében és érdemben egyaránt. Dr.Ranschburg nyomán többen hibáztatták, hogy ez a szakasz nem jelöli meg pontosan azokat a tényállásokat, amelyekhez szankcióit fűzi, hanem megelégszik azzal, hogy a jó erkölcsbe ütközés szabadon alakítható kritériumára utal. (Bár azt hiszem, hogy az ellenkező megoldás még nagyobb nyugtalanságot keltett volna.) Magáévá tette az értekezlet dr. Kelemen Sándornak azt a már korábban kifejtett nézetét is, hogyha a kartel valamely outsider gazdasági létét veszélyezteti már, akkor a segítség elkésett. Ami pedig a szankciókat illeti: az első két pontban adott hatalom kisebb annál a jogkörnél is, amely a kereskedelemügyi minisztert ma — kartel-törvény nélkül — megilleti. A harmadik pont viszont túlmessze megy, amikor egy sérelmes intézkedés miatt egy egész, esetleg nagy gazdasági értéket jelentő szervezet felrobbantását helyezi kilátásba. Elhibázott a magánjogi keresetet adó 7. £ is, mert kellőleg nem igazolt magánérdekek védelme kedvéért teszi ki a karteleket a zsarolás veszélyének. (Nem is szólva e szakasz súlyos konstrukcionális és szövegezési hibáiról.) Élénk vita fejlődött ki az eljárási kérdések körül. Egyesek semmiféle bíróságot nem tartanak alkalmasnak a mindenkor gazdaságpolitikai színezetű kartelviták eldöntésére. Mások megfelelőnek tartják erre az állami bíróságokat, ahol is a karteltörvény elveinek érvényesülése biztosítva van, s csak azt kívánják, hogy választott bíróság illetékességét ne lehessen kikötni. Ismét mások éppen a választott bíróságot tartják a legalkalmasabb döntő fórumnak. Ilyen körülmények között persze nem lehet közmegnyugvást keltő megoldást találni. De a Javaslat 8. §-ának szabályozása senkit sem elégít ki: mert határozatlan és homályos. A javaslat egyéb rendelkezéseit is sok jogosult gáncs érte. Az ankét anyaga azt az álláspontom támasztja alá, hogy a törvényjavaslat ebben a szövegben ne vétessék érdemleges tárgyalás alapjául.