Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

A KIR. KÚRIA ÉS A NÉVTELENSÉG VÉDELME. rejlő képességekkel senki se fukarkodjék. Adja mindig a legtöbbet és a legjobbat, amire képes. így használ elsősorban a köznek, de saját maga se látja kárát. Minden érdem egyszer megkapja jutalmát. Az alantasokkal való bánásmód a legnehezebb probléma. Mindenkit egyformán kezelni a legnagyobb dőreség volna. Nem az a jó főnök, aki az alantasban meglévő rossz tulajdonságok miatt a jókat meglátni nem akarja. Az ilyen főnök saját érdeke ellen vét. Akkor jár el okosan, ha a jótulajdonságokat minél jobban kiaknázni iparkodik. így eléri azt, hogy a rosszat jóvá teszi, a jót pedig a legjobbra tudja alakítani. Ez csak vázlat, dolgozzátok ki, ez csak keret, töltsétek meg tartalommal. Én adom az irányt és ti kövessétek. Kövessétek azokkal szemben, akik kezetekre vannak bízva. Hogy jó ügyészekké váljanak, elsősorban rajtuk, de rajtatok is múlik. y A KIR. KÚRIA ÉS A NÉVTELENSÉG VÉDELME. Dr. Szálai Emil ügyvéd úrnak a Jogállam 1930. szeptemberoktóberi számában megjelent ily című cikkéhez adalékkal szolgálhatok és pedig egyenest a kir. Kúriának egyik két év előtti állásfoglalására hivatkozhatom, mely megerősíteni látszik Dr. Szálai Emil ügyvéd úrnak azt a felfogását, hogy a szerzőnek világosan ki kell fejeznie azt az akaratát, hogy művét csak nevének megjelölésével kívánja szerepeltetni, és ha a szerző a művén ily akaratot nem fejez ki, úgy a szerző neve nélkül való közzététel vagy sokszorosítás nem ütközik a Szjt. 23. §-ába. A kir. Kúriának ugyancsak I. tanácsa hozta ugyanis meg P. I. 1043/928. szám alatt azt a határozatot, mely kimondja, hogy: mem sértett jogszabályt a felebbe^ési bíróság azáltal, hogy a felperes részére kártérítést a; 1021 : LIV. tc. 2}. §-a alapján meg nem ítélt, mert e perben nincs adat arra, hogy a felperes bármely alakban is kifejezésre juttatta volna a\t a? akaratai, hogy a müvét csak a nevének megjelölésével lehessen közzétennivagy sokszorosítani; az a kikötés pedig egymagában, hogy a sokszorosító a szerző müvét tartalmazó minden egyes reprodukcióra egy darab szerzői ellenőrzési jegyet köteles felragasztani, ilyen akaratkijelentésnek nem tekinthető, következőleg a felragasztások elmulasztása a felhívott törvényhelyben foglalt kártérítés megállapításának alapjául nem szolgálhat*. A kir. Kúria ezen régebbi határozatában nyilván azon néze-