Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

Dr STRACHE GUSZTÁV. harcból épen kerültem vissza, vagy ha a helyesebb kifejezést akarom használni: hazakerültem. Mert hazakerültem. Igen, csak a látszat az új ház, az új eskü, az új világ, az új környezet, új atmoszféra, új élet. Minden a régiben maradt. Én magam is, bár szörnyen csalódva az életben s annak szépségeiben, magam is a régi maradtam. Régi a ház, ahol együtt örültünk, mikor még nem tudtuk, hogy mi a pusztító orkán, ahol együtt szenvedtünk, mikor ránk hullottak a sorscsapások. Régi az eskü, mert nincs új eskü, mert eskü csak egy van, amely a szívben és jellemben él s amelynek hatálya nem vész el soha. És a világ ? Az tényleg más. Tíz év alatt a világ sokat változott, de ez nem a mi világunk. A mi világunk a régi maradt és annak nem is szabad változnia. Eszményeimet és elveimet, amiket tíz év előtt magammal vittem az életbe, épen és sértetlenül hoztam vissza, és tudom, hogy azoknak megvalósításáért nem kell harcolnom, mert ugyanazokat az elveket és eszményeket hagytam itt, és tudom, hogy ugyanazokat fogom itt újra feltalálni. Mert ezek az elvek és eszmények nem az enyéim, ezek az ügyészségnek alapítása óta közkincsét alkotják. Mi nem vagyunk száraz bürokraták és rideg paragrafuslovagok. Szent nekünk a törvény, amelyre esküt tettünk, de rajta csak az egyik kezünk nyugszik, másik a szívünkön van és meghalljuk annak dobbanását, ha arra mód és lehetőség nyílik. A szív embere volt illusztris elődöm is, de mindenekfelett gentleman volt tetőtől talpig. Legyünk mi is azok mindannyian. Ebbe a fogalomba belefoglalva mindazt, ami az ügyészt kartársaival, feljebbvalóival, alantasaival, az ügyvédekkel és felekkel való viszonylatban felemeli vagy értékében leszállítja. A kartársi szellemről nem kell beszélnem. Az ügyészségnek ez mindig irigyelt és féltett kincse volt. Ezt nem kell másoktól tanulnunk, de a meglevőt ápolnunk és őriznünk kell. A lehanyatlott tekintélytiszteletet vissza kell állítani az őt megillető piedesztálra, mert azon épül fel az állam rendje. Tiszteljük az ügyvédi kart, amelynek tagjai munkatársaink az igazság felderítésében. A felekkel való bánásmód legyen udvarias, kíméletes és megértő. Sohase felejtsük el, hogy mi vagyunk értük és nem ők mi érettünk. Legyünk mindig készséggel segítségére azoknak, akik szívdobogva fordulnak hozzánk tanácsért és támogatásért. Mindenki legyen önmagának legszigorúbb bírája. A benne