Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

SZÉKFOGLALÓ BESZED. 4O9 dom is meg. Mély alázattal megköszönöm tehát Őexcellenciája kegyes és kitüntető értékelését, s arra kérem szeretett bírótársaimat, hogy tekintsenek engem továbbra is küzdő bírótársuknak és ne feledkezzenek meg rólam, aki lelkileg e fényes Kúria tagja maradok, amíg csak élek. Dr. Strache Gusztáv budapesti főügyész beköszöntő beszéde. Tudjátok, hogy búcsút mondtam a régi háznak. Most itt vagyok az újban, itt vagyok az új környezetben, ahol —• és ez nagy örömömre szolgál — szeretettel és lelkesedéssel fogadtak engem: az új gazdát. Látszat szerint olyan képe és színe van a dolognak, mintha itt lényegbevágó változások történtek volna. Új ház, új eskü, új környezet, új atmoszféra, új élet és új világ. Valójában pedig minden a régiben maradt. Nem történt semmi, csak tíz év múlott el felettem, a sors által kegyesen adományozott időből, amit életnek neveznek, ezzel szegényebb lettem, tíz súlyos, nagyon komoly esztendőnek tapasztalataiban és izgalmaiban gazdagabb. Nem történt más, csak tíz év múlott el és én visszajöttem ide, ahonnan kiindultam. És ezek az évek úgy rohantak, ahogy csak ők tudnak rohanni. Mintha percek lettek volna. Sokszor úgy tűnik fel az egész, mint egy álom, melyből felocsúdva kérdezem, hát lehetséges-e az, hogy az eseményeknek ez az össze-visszasága, ami mögöttem sorakozik, az élményeknek az a grandiozitása, ami a hegyvilágban az egymásra torlódó sziklaóriásokra emlékeztet, és az izgalmaknak az a sokasága, melyek az idegeket sokszor a szakadásig feszítették, ezek mind valóságos átélései voltak-e annak az embernek, aki ebben a házban csendes, nyugodt, félrevonult életét élte. Mikor innen elvonultam, itt csend volt, de odakint már zajongott az élet és tajtékoztak a hullámok. Az ország a földön hevert. Tudtam, hogy nehéz idők várnak rám, s engem a komoly ember lelkiismeretességével jártak át a kétségek. De a hívásra menni kellett, minden feladatot vállalni kellett. Ahogyan a költő olyan szépen mondja: «Küzdelem kell minden nemzedéknek, mert verejtékből s vérből nő az élet, mióta Isten nagy világa áll». Én nem tudom megítélni, hogy ezeket a vérverejtékes feladatokat jól tudtam-e megoldani, de azt tudom, hogy jól akartam megoldani. Tudom, hogy sohasem kíméltem magam, tudom, mindenemet odaadtam a köznek és hogy ebből a közel