Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

Df MAGYAR ISTVÁN. Kegyelmes Minős legyen? Dehogy! Hiszen ahol az igazság napja ragyog, ott úgyis meleg van. ott fény van. ott az öröm virágzik, az élet gyümölcse érik, ott a béke honol, és ott nincs, nem is lehet szükség kivételező kegyosztásra. Elasztikus ruganyos lélek legyen a bíró, távol a szellemi megmerevedéstől. Ne féljen az úgynevezett paradoxonoktól sem, vizsgálja meg őket. mert bennök gyakran ma még szabálytalan, csak természetes, holnap azonban már törvényesített igazság lakhatik. Nem paradoxon-e például az, hogy a bíró, a tudós, az életismeret legnemesebb szubjektivizmusával — objektíve ítél ? Pedig ez a helyes, mert a bíró nem lehet rideg értelmi lény, nem lehet el például a méltányosság nemes érzése nélkül, sőt nem nélkülözheti a tudat-alatti gondolkodást, a szabad asszociációk, a sejtelemszerű logika termékeit, a teremtőképzelet átélési erőit sem, ha a mult történéseit rekonstruálni akarja. Védekezzék a bíró a standardizálással, a gépiességgel, az üres frazelógiával, a léleknélküli bürokráciával szemben. -— mert ezek megölik az intellektust: az örökké forrongó, gondolatoktól vajúdó szellemet, a dobogó szívet. Az érző, gondolkodó lelket némává teszik. Megmondta már régebben Kegyelmes Elnökünk azt, hogy a sok törvény, rendelet, döntvény, elvi határozat lenyűgözi a bíró független szabad lelkét. És hozzátehetem, hogy ezek nagy tömege már valósággal a gépnek fémalkotó részei, amelyek megölik a proteuszian mindig más színű, fényű életet,— és a bírót is, aki többé már nem tépelődve, gondolkozva, a törvény betűjét az élet lelkéhez alkalmazva ítél, hanem nehéz lelki folyamatok helyett törvényes patront keres. És végül még egyet! A világ mai sokoldalú forrongása új világkép felé vezet. Új világnézet kialakulása várható. Az emberiség új életállomáshoz ért. Sok fog itt megváltozni, még talán az életről való felfogások is némiképpen. Új árnyakra új fényforrások jöhetnek. Hiszen Golgotára is rásütött a megváltás napja. E forrongásban is a bíró nem tehet mást, mint hogy azokkal az erényekkel, amelyekre itt csak villanásszerűen rámutattam, felfegyverzi magát. Vagyis a bíró nyugodtan továbbra is figyeljen, okuljon, tanuljon, mérlegeljen, hogy egyoldalúvá ne legyen, hogy pártemberré soha ne váljék, hanem az eddig jelzett fényes lelki erőivel ura maradhasson az új élet hullámverésének is. Ezek az erők, megfontolások, meggyőződések neveltek engem azzá, aki vagyok: bíróvá! Ez a lényegem! Más már nem lehetek, akár a fronton harcolok, akár a szárnyon húzó-