Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

SZÉKFOGLALÓ BESZED. 40; vesztjük szem elől azt a körülményt, hogy a javadalmas ügygondnokságok és zárgondnokságok ugyancsak jelentős összeggel gyarapították az ügyvédség egy kis csoportjának jövedelmét, úgy nem lehet állítani, hogy a lajstromba felveendő ügyvédeknek a közmegbizatásokból erndő jövedelmének általunk javasolt feloszlatása szóra nem érdemes jövedelmet jelentene. De javaslatunknak egyik igen lényeges eredménye volna az is, hogy a közmegbizatást juttató bíróságok és hatóságok elleni — szerintünk teljesen indokolatlan — támadások egyszer és mindenkorra megszűnnének. A beígért őszi konferenciától már csak igen rövid idő választ el bennünket, s ez az oka annak, hogy a javaslatunk helyességét mindenben támogató statisztikai adatoknak az egész vonalon leendő feldolgozásától ezúttal el kell tekintenünk. KÉT SZÉKFOGLALÓ BESZÉD. X Dr. Magyar Isti'án koronaügyész székfoglaló beszéde. A Kormányzó úr Ofőméltóságának azt a legmagasabb államfői tényét, amellyel engem koronaügyésszé kinevezni méltóztatott, a legalázatosabb hódolattal, az alattvalói hűség feltétlenségével, magyar lelkem minden szeretetével és hálájával fogadom és mélyen meghajlom előtte. Az igazságügyminiszter úrnak azt a kitüntető kegyét, hogy a koronaügyészi állásra engem ajánlott és kineveztetésemet páratlan jóindulattal keresztül vitte, forrón, őszintén köszönöm és legmélyebb tisztelettel s állandó ragaszkodással adózom érte. A főméltóságú Kúria kegyelmes Elnökének, az én eddiginagynevű és tekintélyű főnökömnek az imént elhangzott értékelő és elbocsátó szavai pedig oly őszinte megilletődéssel töltenek el, hogy tárgyilag nem tudok rájuk mást válaszolni, mint hogy a gondolati, eszmei eredetiség és ragyogó gazdagság mellett részleteikben bámulom művészi finom ötvözöttségüket, amely Benvenutó Cellini cizelláló páratlanságára emlékeztet; egyénileg pedig én — aki sosem voltam magammal megelégedve — alázatosan csak annyit mondok: Hála Istennek, hogy az én közel 17 évi ernyedetlen kúriai munkám, bírói igaz gyönyörűséggel és a hivatásérzet lelkességével teljesített működésem, tudásbeli és egyéb szerény képességeim az ország első bírája, a tündöklő múltú Kúria klasszikus tudású feje, a magyar bírák nagynevű vezére részéről ilyen nem várt, ilyen kegyes elismerésben Jogállam XXIX. évf. 9—10. füzet. 2J