Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

Dí BERNHARDT EMIL. A közmegbizatások ilyetén rendezése eleve kizárná annak lehetőségét, hogy nagyjövedelmű ügyvédek, hatalmas jövedelmezéssel járó vagyonfelügyelői, tömeggondnoki stb. kirendelésekben részesedjenek és azt is, hogy a kisebb jövedelmű ügyvédek kénytelenek legyenek i—2 sovány jövedelmezésű megbízatással beérni. Célszerűnek tartanok azt is, hogy az ügyvédi kamarák jogosítva legyenek a közmegbizatási lajstromba felvett ügyvédnek az év végén jutó díjrészesedéséből az illető kamarai tag hátralékos tagdíját és nyugdíjintézeti járulékát levonni, s ezzel egyben eléretnék az is, hogy a kamarai tagdíjával és nyugdíjintézeti járulékaival hátralékos kamarai tagra ritkábban legyen alkalmazható az 1928 : XI. tc. 1. i;-ának imperatív rendelkezése. Tisztában vagyunk azzal, hogy a közmegbizatások megosztásának általunk elképzelt rendezése az ügyvédek egy részének ellenzésével fog találkozni, egyrészt azért, mert ezen ügyvédek egy csoportja már eleve kizáratnék a nagy jövedelmet biztosító stallumokból, másrészt azért, mert az ügyvédeknek egy másik csoportja a közmegbizatásokból az egyes ügyvédi kamarákhoz befolyó díjak összegét olyan jelentéktelennek fogja állítani, hogy ezen összeg jelentéktelensége nem áll arányban a felvetett kérdés horderejével. Ezen ügyvédek első csoportjának az ügyvédség zöme fogja megadni illő válaszát, második csoportjának figyelmébe ajánljuk azonban az O. H. E. 1929. évi működéséről kiadott jelentését, amelynek 16. oldalához fűzött statisztikájából kitűnik, hogy az O. H. E. elé került összes magán- és kényszeregyességi ügyekben kimutatott aktívák az 1929. évben 79.376,000 pengőt tettek ki és ha a m. kir. minisztériumnak a csődönkívüli kényszeregyességi eljárásokról szóló 1410/192Ó. M. E. számú rendeletének 48. §-a értelmében a kirendelt vagyonfelügyelőknek megállapított átlagos díját — mérsékelten számítva — az aktívák 2%-ában vesszük fel, úgy az 1929. évben az O. H. E. elé került kényszeregyességi ügyekből a kirendelt vagyonfelügyelőknek több mint 1*5 millió pengő állapíttatott meg vagyonfelügyelői díj fejében. Ebben az összegben nem foglaltatnak benn azon vagyonfelügyelői díjak, amelyek az említett rendelet értelmében az O. H. E. elé nem került csődönkívüli kényszeregyességi ügyekben állapíttattak meg. Ha azután figyelembe vesszük azt, hogy az 1929. évben a magyarországi bíróságok által 424 csőd rendeltetett el, úgy joggal mondhatjuk, hogy e csődökből is igen jelentékeny öszszeg fordíttatott tömeggondnoki díjakra, s ha továbbá nem té-