Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme

398 Dt CZÉTÉNYI JENŐ. súlya nincs», továbbá, mert az ajánlott rendszerben a ((protekciónak csak a köz érdekében nem káros vonatkozásban volna meg a lehetősége . . . olyan embert, aki egyébként megfelelő, eredményesen protezsálhatnának ezentúl is, de nem gondolnám, hogy merőben alkalmatlan egyént illetékesek ajánlani mernének abban a tudatban, hogy saját munkaterhük nehezül meg a kinevezés esetében.» Kétségtelennek látszik, hogy a cikkírót a mai helyzetről alkotott véleménye készteti arra, hogy ezt is felemlítse, mint tervezete megvalósulásához fűzött várakozást; bizonyára úgy érezte, hogy a jelennel szemben erre rá kell mutatnia. Protekció ? De strigis, quae non sunt . . . legalább is olyan értelemben és olyan mértékben, mint ahogy az idézett szavak után gondolni lehetne. A cikk szerint a tervezet, megvalósítva, megtakarítással járna. Ez az az érvtank, amelynek feladata áttörni a mai rendszer frontját. Meglevő intézmények megszüntetése és mással való pótlása természetszerűleg sok átmeneti kiadással jár. A fogalmazók helyére «tapasztaltabb)), tehát idősebb tisztviselők kerülnének. Ezeknek a javadalmazása azonban alig marad el a fogalmazói mögött s minthogy a kezelő tisztviselők nem rendelkeznek jogi képzettséggel, munkájuk ellenőrzése sokkal több idejébe és fáradságába kerülne a bírónak, a drága munkaerőnek. Valószínű, hogy a bírói fizetés emelésére lenne szükség, mert az ügyvédek a bírói javadalmazás többszörösére rúgó, igen sokszor a bíróénál kevesebb munkával megszerezhető jövedelmük elől nem fognak a bírói székbe menekülni. A tervezet kandidálási módja mellett ugyanis csak olyan ügyvédre gondolhatunk, akinek jól megy az irodája, mert az forog a bíróság előtt, amely úgyszólván csak ilyen ügyvédről állapíthatja meg, való-e a bírói székbe, vagy nem. Egy állam hivatali viszonyai, a bírói tisztségek s általában a hivatalbetöltés rendszere terebélyes fa. Lombozata alatt a köz- és magánérdekek nagy serege talál védelmet, számtalan gyökere pedig mélyen belenyúlik az állami élet talajába. Ezt a nagy fát mozgatja, aki a szóbanforgó kérdéshez nyúl. A szerző meg is mondja, de már maga az, hogy egy ilyen tervezet tudományos szemle hasábjain, a nyomtatott betű köntösében jelenik meg, azt jelenti, hogy a megvalósulás igényével lép fel és akkor nem nélkülözheti annak a megokolását, hogy miért éppen ezt a rendszert hívjuk életre és miért ne mást. Szükség lett volna a tervezet elméleti megalapozására. Mit mond a tudomány, milyen lehetőségeit és módjait ismeri a bírókép-