Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme

A BÍRÓKÉPZÉSRŐL. zésnek és kinevezési rendszereknek? Melyik volna ezek közül a nekünk megfelelő? A javaslat mennyiben állja ki az összehasonlítást a gyakorlatban már kipróbált külföldi, régi és mai rendszerekkel? Miért jók vagy rosszak azok külföldön s miért lennének jók vagy rosszak nálunk? Kívánatos lett volna rámutatni arra is, hogy ez, vagy ehhez hasonló rendszer hol és mikor, mennyire bizonyította be életrevalóságát? Ha pedig a szerzője csak önmagából merített, amikor megalkotta, elő kellett volna adnia azokat az érveket, amelyek napnál világosabban megmutatják, hogy a mi — állami, társadalmi, gazdasági — viszonyaink közepette ez és csak ez az egyedüli helyes és célravezető módja a bírák kiválogatásának. A cikkíró azonban mindezt elmulasztotta. Alapozás és kötőanyag nélkül építette meg a házat, melyet a kérdés megvitatásának céljára szánt. Akik ebben az épületben gyűlnének össze azért, hogy ezt a nagy ügyet napirendre tűzzék, annak a veszélynek tennék ki magukat, hogy az első szélroham rájuk dönti. Ámbár ennél az építkezésnél már történt baleset, amelynek a bírósági fogalmazók estek áldozatul. Bizonyos megállapítások hullottak ugyanis a fejükre. Lássuk, mik ezek és mi az alapjuk ? Először az ügyvédjelöltekkel való összehasonlítás említett eredménye. Pro foro interno — szokott történni ilyen összehasonlítás, nyilvánosság elé vitele azonban csak kínos hatást kelthet még azokban is, akikre kedvező. A jelen esetben sem járt semmi haszonnal, még a cikk szempontjából sem, és nem is járhatott, mert pusztán a bírói és ügyvédi vizsgán szerzett impresszióra van alapítva. A jó helyről vett értesüléseket ugyanis — a forrás nem lévén megnevezve — nemírottaknak kell tekinteni. Egy kis statisztikát kellett volna közölni arról, hogy az elmúlt öt vagy tíz év alatt milyen eredménnyel vizsgáztak az ügyvédjelöltek és milyennel a bírójelöltek! Legalább ennyit megkövetelne a tárgyilagosság. Ez az ügyvédjelölttel való kényszerű párviadal, ami a fegyverzetet illeti, a lovagiasság szabályai szerint egyenlő feltételek mellett folyt. A cikkben azonban a bírósági fogalmazó alul marad a kezelő tisztviselővel való összehasonlításban is! Mi egyenlítette ki a kezelő tisztviselő oldalán azt az előnyt, amelyet az egyetemen és az előkészítő szolgálatban szerzett elméleti és gyakorlati jogi tudás ad a fogalmazónak a nem jogász még olyan nagy puszta gyakorlottságával szemben is? Szükség törvényt bont. ;Meg kellett találni a megfelelő olcsó munkaerőt, különben a tervezet nem ígérhetett volna megtakarítást.