Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme

IDEGEN LOBOGÓK ÉS CÍMEREK VÉDELME. 39 1 Az 1894-i zürichi incidens alkalmával a sértett olasz állam felségjelvényeit nem távolították el és nem törték össze, hanem abban állott a sérelem, hogy a vörös zászló alatt fel­vonuló szocialista tüntetők a lobogójukat a zürichi olasz kon­zulátus címerpajzsa fölé tűzték. 1901-ben tüntető orosz diákok a genfi orosz konzulátus címerpajzsát letépték és a Rhone folyóba dobták. A genfi igazságügyi és rendőri département bocsánatkéréssel és az új címerpajzs elhelyezésével intézte el az ügyet. Az 1871-i német büntetőtörvénykönyv 103. a. § leg­messzebb megy a védelem terén, amennyiben a felségjelvények (« H oheitszeichen») mellett az egyéb hatósági jelvényekre («Autori­tátszeichen») is kiterjeszkedik. Hatósági jelvények alatt általában azokat a tárgyakat kell értenünk, amelyek a hatóság működése színhelyén azért vannak elhelyezve, hogy a nagyközönség lássa, hogy a kérdéses helyen hivatalos hatalom gyakoroltatik. Ilyenek pl. a címtáblák, a közönség tájékoztatására szolgáló felírások. A hatósági jelvények a felségjelvényektől eltérőleg nem kép­viselik az állam személyiségét, bántalmazásuk azonban mégis sérelmes az államra nézve: a hatósági jelvények eltávolítása, megsértése vagy megsemmisítése ugyanis a tettes részéről mint­egy tiltakozást fejez ki az ellen, hogy a külképviseleti hatóság az állam területén hivatalosan működik. Olshausen 1 szerint a felségjelvények az államnak más álla­mokhoz való viszonyát, a hatósági jelvények pedig az államnak a közönséghez való viszonyát fejezik ki. Az új német büntetőtörvénykönyv törvényjavaslata a többi törvényhozásokkal összhangban már csak a felségjelvények védel­mére szorítkozik és a hatósági jelvények speciális büntetőjogi védelmét elejti. A magyar törvényhozás teendői az osztrák-magyar monarchia felbomlása után egyébként mintegy önmagunktól adva vannak. Mióta az idegen államoknak Magyarországon is vannak követ­ségeik, viszont Magyarország más államokban szintén felállította külképviseleti hatóságait, aktuálissá váltak mindazok a büntető­jogi kérdések, amelyeknek a megoldását idáig egyrészt Ausztriá­val fennálló kapcsolatunk, másrészt az a különleges közjogi viszony nehezített meg, amelyben a Horvát-Szlavonországok az anyaországhoz állottak. Nyilvánvaló tévedés volna azt hinnünk, hogy a nemzetközi vonatkozású érdekeinket érintő rendelkezések 1 Olshausen : Kommentár zum Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich, Ij5. §. 1. old. 26*

Next

/
Thumbnails
Contents