Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

378 BÁLÁS P. ELEMÉR. konkrét ítéletet szembehelyezik az ítélet fogalmával magával. Márpedig a törvény a bírónak adott meghatalmazást lényeges korlátok közé szorította, s amikor a bíró ezeken a korlátokon túlteszi magát, nem lehet szó arról, hogy állásfoglalásához a jogosság és helyesség vélelmét lehessen fűzni. így mivel a polgári pernek lényeges jegye az, hogy egymással szembenálló jogalanyok között folyjék, ebből elvileg az következik, hogy az oly ítélet, mely nem két valósággal meglevő fél közt folyik, feltétlenül semmis, nem ítélet (134. lap). Wur^er ugyan nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy áll-e ez a tétel arra az esetre is, mikor mind a két fél valósággal létezett, de csak egyik vett részt a perben, mint az ezúttal feltételezett bontóperben. Ennek azonban nyilvánvalóan az a magyarázata, hogy ez a kérdés a német jogban nem is aktuális, mert a Zivilprozessordnung 561. és köv. §-ai értelmében házassági perekben is van helye rendkívüli perorvoslatnak (semmisségi kereset, Nichtigkeitsklage), úgy hogy ott egyik fél valóságos részvételének hiánya is perorvoslattal orvosolható hiánya a pernek. (Ugyanígy nálunk sem lehetne szó az ítéletnek nem-ítélet voltáról vagyonjogi perben, ahol perorvoslati alap a szóbanlevő ítéleti hiányosság.) Ezek után szükségesnek tartjuk még kiemelni, hogy az anyagi jogerőre nem emelkedő ítéletek problémája a tudományban nem vitatlan. Csak röviden utalunk Sauer: Grundlagen des Prozessrechts (1919) című munkájára, melynek 438. lapján a 3. jegyzetben fel vannak sorolva azok az írók, akik elismerik az ily ítéletek létezését, köztük Plós; Sándor is, továbbá az ellenkező véleményen levők is. köztük Bülow és Hellwig. (A büntetőjogászok közt ellenzője a semmisségnek pl. Dohna gróf, Kohlrausch, Kr'egsmann. Ellenben híve Löwe-Rosenberg, aki [15. kiadás, 359. 1.] felsorolja az ellentétes táborok nevezetesebbjeit is. (Az abszolút semmisség hívei közt van Binding^ Beling, Jelűnek Walter is). Speciálisan a magyar büntető perjogban kisebb a probléma gyakorlati jelentősége, mert a jogegység érdekében használható perorvoslat sokszor módot nyújt a hibás ítélet végrehajtásának mellőzésére. A jogegység érdekében használható jogorvoslat szempontjából közömbös, hogy ítélet-e valamely bírói határozat. Természetesen jogegység érdekében hozott határozat nem dönti el a kérdést, adott esetben ítélet-e az, ami a tévedő bíróság döntését foglalja magában. Megjegyzi Sauer (ugyanitt), hogy a feltétlen semmisség ellenzői is nagyrészt elismerik az oly ítéletek létezését, melyek valójukban nem ítéletek (Nicht-Urteile). Sauer arra is utal, hogy a feltétlen semmisség eseteiben a jogerő gondolata nem győzhet,