Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

FELTÉTLENÜL SEMMIS ÍTELETEK. 375 nunk, hogy házassági perben hozott jogerős ítélet ellen rendkívüli perorvoslat nincs. De ha volna is perújítás házassági" perben, akkor sem oldaná meg a problémát a perújítás a feltételezett esetben, mert a perújításnak is jogerős ítélet az előfeltétele, márpedig éppen az a kérdés, hogy jogerős-e a bontó ítélet. Az alaki jogerő — a rendes perorvoslattal meg nem támadhatóság — nem okvetlenül anyagi jogerő is egyúttal. A jogerőnek ezt a két faját élesen el kell különíteni egymástól. Az alaki jogerő nem jelent többet, mint azt, hogy rendes perorvoslattal nem lehet élni az ítélet ellen. Az anyagi jogerő pedig azt jelenti, hogy az ítéletet figyelembe kell venni minden más bírónak, aki az illető jogviszonnyal foglalkozik ugyanazoknak a feleknek jogvitája kapcsán, vagy oly személyek közt fejlődött jogvitában, akikre az ítélet anyagi jogereje egyébként kiterjed. Nem foglalkozhatunk ezúttal a kérdés összes részleteivel, csak arra óhajtunk utalni, hogy az anyagi jogerő terjedelme egyfelől arra a kérdésre vonatkozik, mi az, amit a későbbi bírónak kötelezően figyelembe kell vennie az előző bírói döntésből, másfelől arra, hogy kinek a perében köteles ezt figyelembe venni. Az ezúttal feltételezett esetben szerény nézetem szerint a bontó ítéletnek nincs anyagi jogereje. Az ily ítélet feltétlenül semmis ítélet, helyesebben nem is ítélet, és bár semmisségét, ítéletnek nem tekinthető voltát nem lehet önálló perben kimondani, de incidentaliter minden későbbi bíró köteles figyelembe venni. Ehhez képest a semmisségi perben a második házasságot a Ht. 12. §-a alapján semmisnek kell mondani, mert az első házasságot felbontó ítélet feltétlenül semmis, sőt nem is ítélet, anyagi jogereje nincs, és a másodszor házasságra lépő íél érvénytelenné nyilvánított es meg nem szűnt házasságban él akkor, amikor második házasságát megköti. Erre nézve a következőkre utalunk: A német bírói gyakorlat bizonyos esetekben túlteszi magát az alaki jogerőn és ezzel szemben helyt ad az olyan igénvnek, mely arra van alapítva, hogy a jogerős ítéletet vétkesen eszközölte ki a pernyertes fél. Ily esetekben nem engedi meg a Reichsgericht a jogerő vétkes kihasználását. Ezt az álláspontját azonban nem terjeszti ki a Reichsgericht olyan értelemben, mintha a jogerős ítélet feltétlen semmisségét elismerné, hanem úgy konstruálja meg a jogi helyzetet, hogy a jogerő érintése nélkül a vétkességet tekinti jogalapnak. így az Entscheidungen des Reichsgerichts in Zivilsachen XXXVI. kötetének 249. lapján. XXXIX. kötetének 142. lapján és LXI. kötetének 365. lapján közölt esetekben a Reichsgericht jogerős íté25*