Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

BÁLÁS P. ELEMÉR. lettel megállapított igényről kimondotta, hogy nem érvényesíthető, mert uzsorás követelés, illetőleg mert — az utolsóul idézett határozattal eldöntött esetben — a jogerős ítéletet csalárdul eszközölte ki az akkori felperes azzal, hogy elhallgatta az akkori alperesnek előtte ismert — afrikai — tartózkodóhelyét és hirdetményi idézést eszközölt ki olyankor, amikor az akkori alperesnek tartózkodási helyén háborús bonyodalmak voltak és az akkori felperes arra számított, hogy a hirdetményi idézés nem fog az akkori alperesnek tudomására jutni és nem fog védekezni, ami be is következett. Ebben az ítéletben különösen határozottan fejtette ki álláspontját a Reichsgericht. Hangsúlyozta, hogy «a sem rendes, sem rendkívüli perorvoslattal meg nem támadható ítélettel szemben többé nem lehet visszamenni a jogerősen megállapított igényre, mert az többé nem vitatható, s áll ez a mulasztási ítéletre is, sőt arra az esetre is, ha hirdetményi idézés történt. Ám az adott esetben a hirdetményi idézés csalárd kieszközlése olyan jogellenes és a jóerkölcsbe ütköző cselekmény, mely kártérítésre kötelez. Nem áll a kártérítés útjában az alaki jogerő sem, mert a jogerő hatásának meg kell szűnnie, amikor tudatosan jogellenesen eszközölték ki az anyagi jogerőt abból a célból, hogy a jog bélyegét üssék olyasmire, ami nem jog.» A Reichsgerichtnek ez az álláspontja nem talált ugyan osztatlan tetszésre és pl. Geib: Rechtsschutzbegehren und Anspruchsbetátigung (1909. München) című munkájában (240. s köv. 1.) csak annyit fogad el, hogy az ily csalárdul kieszközölt ítélet ellen csak végrehajtásnak nem lehet helye, ellenben szerinte kártérítést nem lehet érvényesíteni. Ellenben a német tudomány jelesei túlnyomóan helyeslik a Reichsgericht álláspontját. (L. a német irodalom — pro és contra — összeállítását. Heim: Die Feststellungswirkung des Zivilurteils 1912. München, 285. lap és 16. jegyzet. Maga Heim is helyesli az elvet, csak azt nem fogadja el, hogy a hatályos jog keretei közt elfér, hanem azt vitatja, hogy ezzel a Reichsgericht továbbfejlesztette a tételes jogot, jogalkotó hivatást gyakorolt, amit Heim nem is vitat el a bírói gyakorlattól.) Bármint áll is a dolog, mindenesetre megállapítható, hogy már a Reichsgericht gyakorlata elismeri az ítéleti jogerőnek bizonyos — a jogerő alanyi és tárgyi körén kívüleső egyéb — határait és a jogerős ítélettel szemben is alaposnak ismer el bizonyos támadásokat. Ez mindenesetre helyes. Szó fér azonban ahhoz az állásponthoz, melyet a jogerős ítélettel megállapított igény megtámadhatatlansága tekintetében foglal el a Reichsgericht. Annyiban helyes ez az álláspont, amennyiben