Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

374 BÁLÁS P. ELEMÉR. ben. (Természetesen bármely más polgári perben is el lehetne dönteni incidentálisan, mint előkérdést az első házasság fennállásának vagy megszűntének kérdését.) Nézetünk szerint arról sem lehet szó, hogy a bontóperben felperesként szerepeltetett házastárs a bontó ítéletre tekintet nélkül indítson bontókeresetet. Ugyanazt a kérdést kellene eldönteni ebben az esetben is, mint a második házasság megsemmisítésére irányuló perben, vagyis azt, hogy valóban ván-e jogerős ítélet az első házasság felbontásával végződött perben. Természetesen perújításról sem lehet szó a bontó ítélet ellen a felperesként szerepeltetett, de valósággal a perben részt nem vett házastárs részéről. Már csak azért sem, mert a Pp. egyáltalán nem enged perújítást házassági perben. De lege ferenda megtámadható ugyan a Pp. indokolásának az az érvelése, hogy nincs jelentősége a perújítás és a semmisségi per megkülönböztetésének. Ez az érvelés nem számol azzal, hogy a perújítási okok az ügy érdemére vonatkoznak, a semmisségi per pedig eljárási jelentőségű. De ha már az az álláspont érvényesült, hogy a kettő között nem kell különbséget tenni, akkor legalább a házassági perekre nézve kellett volna fenntartani a korábbi jogi helyzetet. Lehetett volna ezt olyan alakban is kimondani, hogy alaki okokból lehet perújítás a házassági perben hozott ítélet ellen is. így a Pp. 563. § 5. pontja alapján, mely megegyezik az 1881 : L1X. tc. 50. §-ának egyik esetével. Ily módon jobban lehetett volna védelmezni a házassági köteléket is. Nem helytálló a Pp. indokolásának az a kijelentése, hogy házassági perben azért nincs szükség perújításra, mert a bontó ítélet jogerőre emelkedése után is módjukban van a feleknek újból házasságra lépni. Ez az érv nem számol az egyik fél részvétele nélkül létrejöhető ítéletekkel, amilyen az ezúttal tárgyalt is, amelyeknek esetében a felek nem akarják újból visszaállítani a házaséletet, de a közérdek is követeli az ily felbontás hatálytalanságát. (A magánérdek itt kevésbbé jöhet számba, mert ha az egyik fél tilos cselekménnyel idézte elő a házasság felbontását, a másik fél kártérítési alapon követelheti a tartásdíjnak megfelelő összeget, melytől az ily tilos cselekmény folytán elesett. De azért fűződhetik jogos magánérdek is az ily házasság fennállásához, így a nő részére a férj nevének viseléséhez való jog.) Házassági perekben a közérdek is nagyjelentőségű, nemcsak a felek magánérdeke, ez pedig védtelen marad a Pp. szerint olyankor is, amikor oltalma nagyon is indokolt lenne. Mindezeknek a szempontoknak azonban csak de lege ferenda van jelentőségük. De lege lata el kell fogad-