Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A bíróképzésről

A BÍRÓKÉPZÉSRŐL. 23I többet tanulna, mint azt a néhány szakaszt, amelyre ezen tervezeteknél szüksége van. azt magyaráznom sem kell. Akkor ugyanis, amikor a napi érkezésük 70—100 drb végrehajtási ügy, vagy a mai rendszerű tabuláris darabokból 20—30. gondolni sem lehet elmélyedésre, tanulásra, továbbképzésre, hanem minden energiát és odaadást arra kell fordítani, hogy a napi érkezéssel az elintézések lépést tartsanak, mert ellenkező esetben beáll az elfulladás, a vízözön. Mi tehát az eredmény? Az, hogy a bírójelöltek igen jó, sőt kitűnő hivatalnokokká lesznek. Pontosak a bejárásban, távozásban, s kiváltképpen abban, hogy a kiosztott munkamennyiséget napról-napra feldolgozzák. De van egy másik eredmény is. Az elfásulás, az érdeklődés állandó, de biztos csökkenése. A rutin, a gépiesség növekedésével az ügyek iránti érdeklődés csökken, s a munka léleknélküli unalommá válik. Ilyen előkészítés után, amikor végre a bírójelöltből tényleg bíró lesz, azokból a tulajdonságokból, amikre mint bírónak leginkább szüksége van. az előkészítő szolgálat alatt majdnem semmit sem szerzett meg, illetve ha megvoltak, azokat majdnem semmivel sem öregbítette, ellenben lelki rugékonyságából, minden iránti érdeklődéséből, ügyszeretetéből — amire pedig bírói pályája alatt is igen nagy szükség volna — sokat vesztett. Rámutatok arra, hogy vannak mégis olyan fogalmazók is, akik tényleg olyan beosztásban működnek, ahol valamit a bíró feladatából is elleshetnek. Ezek azok a szerencsések, akik akár az első folyamodáson, akár a felsőbb bíróságoknál jegyzőkönyvvezetőkként működnek. Kétségtelen, hogy a legtöbbet akkor tanulhat a bírójelölt, ha «bíróinas»-ként működik, azaz egy bíró mellé beosztva iparkodik kellő irányítás mellett ellesni a bírói munka titkait. Ez volt a régi generáció nevelésének titka, s ez a nevelés eredményezte a legkiválóbb bíráinkat. Ma azonban az ügyek elszaporodása, s minden szempontot legyűrő pénztelenség lehetetlenné teszi a bíróképzés ilyen foganatosítását. Ma tehát az a helyzet, hogy a bírójelölt nem egy bíró mellé van beosztva, hanem több mellé, vagy a bírósegédi munka mellett egyéb munkával is meg van terhelve. Rá kell mutatnom arra is. hogy a régi idők bírája maga sem volt annyira túlterhelve, mint a mai. tehát a pótlás, az új nemzedék tanítására módja, kedve, alkalma és főleg ideje is volt. Ha ma bírája mellé és egyedül egy bíró mellé osztaná-