Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 6. szám - A bíróképzésről

2^2 D? TÓTH LÁSZLÓ. nak be egy bírójelöltet (nem büntető egyesbíráskodásra gondolok), aránytalanul javulna a mai helyzet a bíróképzés szempontjából, bár éppen a mai bírák túlterheltsége miatt nem érné el azt a színvonalat, melyet a bíróképzés a háború előtti időkben elért volt. De hogy nevelés szempontjából egészen elhibázott a mai helyzet, az kézenfekvő. (Nem büntetőbíráskodást tartok most szem előtt, mert ott az előkészítő szolgálat a jegyzőkönyvvezetői kényszer folytán, s a büntető eljárás más struktúrája következtében kevésbbé értéktelenedett el.) A bírójelölt ma. ha szerencséje úgy hozta magával, hogy jegyzőkönyvvezetői beosztást kapott, •— házal. Egyik bírótól a másikhoz, s nap-nap mellett egyebet sem tesz, mint hogy utóbb már ugyancsak gépiesen vezeti tollbamondás után a tárgyalási jegyzőkönyveket. Az ügyeket elejétől kezdve nem ismeri, tehát csak mozaikszerű darabjait látja a peranyagnak. Egy darabig érdekli a kénytelen-kelletlen megismert töredék hiányzó része, de utóbb ez az érdeklődés az ugyancsak gépiessé váló s nem magasabbrendű diktandó írás folytán elfásul, s mechanikus megnyilvánulássá válik, amihez az érdeklődésnek, figyelemnek, tanulásnak, nevelésnek semmi köze sincs. Mondanom sem kell, hogy a tollbamondás után a jegyzőkönyv elkészítését akármelyik átlagos képességű irodagyakornok is kifogástalanul el tudja végezni. III. Az ügyvédi és bírói vizsgák szorgalmas hallgatásából, és jó helyről vett értesülésekből állapítom meg, hogy a bírói, ügyvédi vizsgán általában az ügyvédjelöltek azok, akik a legnagyobb tájékozottsággal rendelkeznek. A bírósági embereknél általában egyoldalúságot találunk; vagy büntetőszakban jártas az illető, vagy a polgáriban, s mindegyiknek csak egy kis területe az, melyben otthonos tájékozódási képességgel mozog. Vannak azonban egyes jogterületek, ahol a bírósági ember szinte bekötött szemmel bolyong. Még az is, aki különben alapos felkészültséget hozott magával. Egv-egy elszólása elárulja, hogy amint erre a fájó jogterületre lép. tudása légüres térben mozog. Az ügyvédjelölteknél ellenben a cenzor nem igen talál olyan területeket, ahol a jelölt teljes tájékozatlanságot árulna el. Inkább az a hiba, hogy elmélyedést is csak ritka esetben talál. De általában sokkal könnyebben igazodik el a tényleges ügyvédjelölt a jogterületek minden ágában, s általában tudásáról könnyebben, szabatosabban, s jobb előadásban ad számot, mint a bírói pályával eljegyzett joggyakornok.