Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hetven év magánjogi irodalma [könyvismertetés]

IRODALOM. késnek elismert alakjában létre — és mégis a komoly megfontolások leghivatottabbjai ellene vannak mostani életbeléptetésének. A Bp. perorvoslati reformja — tudom — nem éppen ilyen nagyjelentőségű és csak részleges reform; de azért mégsem csekélység. Máról holnapra való megvalósításáért ma nem is tudom, ki vállalná a felelősséget, mikor a reformot kívánók többsége sem éppen biztos. Azért a célt szem előtt tartva, a lehetőségeket tanulmányozva, latolgatva haladjunk csak szépen előre az eredmény felé; addig pedig dolgozzunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, amelyekkel — ha itt-ott döcögve, szorongva is— még mindig el lehet érni feladatunk sikerét: a magyar igazságszolgáltatás dicsőségének fenntartását, fejlesztését. Hiszen arra mifelénk meggyőződésből vallott közmondás, hogy nincs rossz törvény, — ha jó a bíró. Hogy pedig e nemes munkában a szerző kitűnő könyve mindenkit támogatni, kioktatni, megerősíteni alkalmas, aki ezt a könyvet megveszi és gondosan tanulmányozza, arról e cikkem rendjén szívesen adtam kedvező szakértői véleményt és tettem lelkiismeretem szerint igaz tanúvallomást, r \ J Hetven év magánjogi irodalma. (A magyar magánjog bibliográfiája 1861-—IQ2Q. A budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem Magánjogi Szemináriumában dr. Szladits Károly egyetemi tanár irányításával összeállította dr. Újlaki Miklós. Budapest, 1930. Grill; XXJr§j2. oldal.) Ennek a könyvnek a megjelenése fordulópontot jelent a magyar magánjog tudományos módszerének történetében. Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a magyar jogászközönségnek — éspedig elsősorban a tudományos kutatás munkásainak — ezentúl olyan segédkönyv fog rendelkezésére állani, mely az utolsó 70 év magánjogi irodalmát rendszeres összeállításban, hiánytalanul feltünteti. Bármely könyvet és önálló cikket, amely 1861 óta a magánjog terén magyar nyelven megjelent, pillanatok alatt megtalálhatunk Újlaki Miklós könyvének bámulatos áttekinthetőségű rendszerében. Aki valaha megkísérelte, hogy magánjogunk egy kérdésének irodalmát felkutassa, az tisztában van vele, mit jelent ez a tudomány és a gyakorlat számára. Az elméleti kutatással járó munkának legnagyobb részét — ha a kutató lelkiismeretes akart lenni — időben és fáradságban az a kínos keresgélés tette ki, mellyel az irodalmi előzmények összeállítása eddig múlhatatlanul együtt járt. A magánjogi bibliográfia szerzőjének önfeláldozó fáradozása ezt a munkát mindannyiunk helyett legnagyobb részében elvégezte.