Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

208 JOGGYAKORLAT. felhasználó egyénnek milyen volt a vagyoni helyzete akkor, amidőn az óvadékot saját céljaira felhasználta: csak az e tekintetben megállapítandó tényekből lehet következtetést vonni arra, hogy a vádlott vagyoni helyzete az óvadék felhasználásakor olyan volt-e, hogy az óvadék visszaadására való képtelenségét már tudnia .kellett. (1930. III. 26. B. 528/929., ugyanígy B. 552/929 ) E döntés elvi álláspontjától eltér és szigorúbb meggyőződést juttat kifejezésre egy másik tanács határozata, amely a vagyoni helyzettől függetlenül állapítja meg, hogy az eltulajdonítás a Btk. 5 q c. § 2. bekezdésében meghatározott módon be van végezve a;~al, hogy a vádlott a sértettektől átvett pénzt a saját céljaira felhasználta, ami mellett közömbös az, hogy hasznosan vagy könnyelműen használta-e azt fel. A jogtalanság tudatára pedig tévedés nélkül vonható következtetés abból a való tényből, hogy a vádlott kifejezetten óvadékképpen vette át az összegeket és azok felhasználására a sértettektől nem kért és nem kapott engedélyt. Nem helytálló az az érvelés, hogy a sértettek beleegyezését pótolta az a körülmény, hogy tudták ők is, hogy az óvadék ilyen felhasználása általános szokás. (1930. II. 26. B. 7551/928.) Szerintünk a szigorúbb álláspont a megnyugtatóbb, mert tökéletesebben védi az állásszerzés reményében utolsó megtakarításaikat kiszolgáltató alkalmazottaknak jogos érdekeit. A bizományi viszony megállapításánál nem az a döntő, vájjon felek a «bizomány» szót használják-e, vagy hogy az ügyletet bizományi ügyletnek nevezik-e, hanem e tekintetben egyedül a szerződésnek lényeges tartalma és célja az irányadó. Vádlott, R. szabómester, az általa vett posztóárukat tehát az adott esetben feldolgozás és ilyen feldolgozott alakban való továbbadás céljából szerezte meg. Az ügyletnek a sértett által is tudott ez a célja pedig a bizományi viszony fennforgását és ebből folyóan az áruknak bizományi jellegét a fennforgó esetben még akkor is kizárta, ha a felek az ügyletet «bizományi viszonynak» nevezték is, mert az említett ügylet lényegileg hitelügylet volt. Nyilvánvaló tehát, hogy a sértett tudtával is feldolgozás és továbbeladás cétjából átvett árukra bizományi viszony nem létesült, ennek hiánya pedig kizárja azt, hogy vádlott ezekre az általa feldolgozott árukra nézve sikkasztást követhetett el. (1930. II. 19. B. 6095/929.) A csalás •bűncselekményét újabb szempontból világítja meg az a határozat, amely kifejti, hogy a Bn. 50. §-a a csalás tényálladéki elemeként a jogtalan vagyoni haszonnak csak a célzatát