Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. 209 ves^i fel, de nem annak a tényleges elérését; a bekövetkezett kárra nézve pedig csak azt kívánja, hogy az a használt fondorlattal okozati összefüggésben legyen. Az összefüggés a célzott vagyoni haszon és az okozott kár között e szerint csak annyiban szükséges, amennyiben a tettesnek a vagyoni haszonra irányuló célzata kell hogy előidézője legyen végeredménybnn a bekövetkezett kárnak. Ez az összefüggés kétségtelen, amikor a vádlott házának felgyújtása után a vagyoni haszonra — a biztosítási összeg megszerzésére — irányuló céljának elérése végett akarta, hogy a kárbecslés megtörténjék, tehát az ő akaratával és az ő vagyoni haszoni célja érdekében történt a sértett kárát okozó eljárás. Meg van tehát a szervi, oki összefüggés is a vagyoni haszon célzata és a bekövetkezett kár között. Mellékes, hogy ez a kár nem foglalja magában a biztosítási összeget is, mert amint a biztosítási összeg kifizetése esetén a biztosítótársaság jogtalanul előidézett és a Bn. 50. §-a alá eső kárának volna tekintendő úgy maga a biztosítási összeg, mint az annak a kötött szerződés szerint történt megállapításával és kiutalásával felmerült költség is, éppúgy megmarad ezen költségnek ilyen kári jellege akkor is, ha a biztosítási összeg valamely okból nem fizettetik ki. (1930. 152. B. 2915/929.) Ily esetekben tehát nem megkísérlett, hanem befejezett bűncselekményt kell megállapítani. St. 43. §-nak jogegységi határozatban megállapított értelme szerint a szerkesztő e i;-ban foglalt közzétételi kötelezettsége folytán köteles az ügyben esetleg hozott felsőbírósági határozatokat — az utolsó bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve — akkor is egés\ terjedelmükben kó\\ét étetni, ha a?ok a\ elsőbírói ítéleten érdemi változtatást nem testnek. Ily kivétel tudvalevőleg akkor forog íenn, ha a bíróság egyes rágalmazó vagy becsületsértő kitételeknek kihagyását elrendelte. (1930. II. 21. B. 6668/929.) B. V. 4. § 2. bek. szerint büntetési tétele alkalmazandó az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának megsértése miatt. Az ügyvédi kamara törvény által alkotott testület és a nála tett feljelentésre várt elintézéssel kapcsolatban használt lealacsonvító kifejezés nyilvánvalóan az ügyvédi kamara fegyelmi bírósági hivatásának gyakorlására vonatkozik. A cselekmény tehát, ha nem is felhatalmazásra üldözendő, de a Bv. 4. § 2. bekezdésének súlyosabb büntetési tétele alá esik. (1930. IV. 9. B. E törvény 27. i;-anak a mentelmi joggal való vonatkozását JoeálUm XXIX. évf. J. füzet. 14