Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

i86 DC BLAU GYÖRGY. a fedezet értéke nála emelkedett ipl. mert az azt terhelő passzívák elértéktelenedtek: JH 5 13 és PJet 97. lap: I. 5169/1928). O a hagyományosnak, kötelesrészesnek vagy más szembenállónak azon érték alapján felel, amelyet a vagyon az öröklés beálltakor, esetleg: az átadáskor, általában: őhozzá-jutásakor reprezentált. Olykor mégis kivételt tesznek. így számbavették a kötelesrészes javára, a megajándékozottal szemben az ajándékozott ingatlannak azóta volt értékemelkedését (JH 567: mert az 1923-beli alacsony érték nem volt reális), máskor viszont mellőzték a valorizálást a fedezet elértéktelenedése miatt (a fentebb már kifogásolt JH 1 186). Az örökhagyó intencióit helyesen érvényesítette adott esetben annak kimondása, hogy ha a pénzjuttatások fedezetére specialiter kirendelt tárgyak elértéktelenedtek, de vannak a hagyatékban értékálló (bár fedezetül nem rendelt! tárgyak is: a pénzjuttatásokat át kell értékelni s azokért nemcsak a fedezeti tárgyakat öröklők felelnek, hanem az összes örökösök az egész hagyatékkal (JH 834). Igen gyakori itt az utóvalori^áció (15. § 3-—4. bek.), amelynek e körben tudvalevőleg enyhébbek a feltételei. Az általános szabályok egyrés^e ugvan nyilván ide is szól. így pl. a 14. § 3. bek.-ének 3. mondata (ex JH 638), s természetesen a 14. § 1. bek.-ének vezérelve is. De vigyázni kell, nehogy a 14. §-ból több követelményt vonatkoztassunk át a 15. § körébe, mint helyes lenne. Kétségtelen pl., hogy a család- és örökjogi utólagos átértékelésnek nem előfeltétele á jogfenntartás (ex JH 850. 1293, és I. 4242/1929), vagyis nem kell azt (a 14. §. 3. bek.éből áthozva) a 15. § 3. és 4. bek.-beli feltételek mellé külön megkívánni.Viszont természetes, hogy a jogfenntartás a 15. § 5. és 4. bek.-einek feltételeit pótolja,4-1 mert ha egymagában elég álfaiában (14. §-ban): eo magis elégnek kell lennie a család- és örökjogban. Tehát: Ha volt jogfenntartás: minden további nélkül kérhetni utóvalorizálást; ha nem volt: akkor is, de csak a 15. § 3. és 4. bek. szerint. Elismerést nyert immár az is, hogy a 14. § 4. bek.-ének követelményeit sem lehet a 15. sj-ba áthozva, kumulálni az ottani 3. és 4. bek. feltételeivel. Különösen nem a\ «IQIQ. I. 1. — 1923. VII. i.» időkorlátozást. (Ezt kimondja kifejezetten: budapesti tábla X. 5393/1927: Jogállam 41 Ez a helyes fogalmazás, nem pedig az. mintha jogfenntartás esetén a névértékbeli fizetés által egyáltalán nem is s^ünt volna meg a követelés, — amit némely határozat (igy JH 825.) stilizálásából esetleg le lehetne vonni. A 14. § 3. bek. — csakúgy mint a 4. bek. — kivétel az 1. bek. rendelkezése alól («a törvény mást rendel*.). De az 1. bek. szóhangzata mutatja, hogy a névértékben volt teljesítéssel ilyenkor is «megszünt» a tartozás. Másszóval: a jogfenntartásra alapított átértékelés is «utólagos». Ha pedig ez áll a 14. § körében, fogalmilag változatlanul áll a 1$. § körében is.