Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

i84 Dí BLAU GYÖRGY. kongruensen a VI. tanács azon ismert, helyes gyakorlatával, hogy a valorizációt kereső előper jogfenntartásul magában elegendő, mert nem lehetett annak elvesztése után a hitelezőtől azt kívánni, hogy újra jogíenntartást jelentsen ki. amikor a megítélt papírösszeget felveszi.37 Az V. tanács más konstrukcióval,38 de ugyanerre a helyes eredményre jut (JH 158/1930), szintúgy a pécsi tábla (III. 784/1929). Természetesen fölösleges a 14. §-ból előálló második akadály vizsgálatába bocsátkozni olyankor, amikor már a 13. § elutasítást eredményez (JH 719).39 Jogfenntartás hiányában is járhat utóvalorizáció a névértékben kifizetett hitelezőnek, ha tönkre jutott és emellett;(VI. 2075/1929) fennforog a többi szükséges feltétel, melyeket a 14. §4. és 5. bek.-ei előírnak. Számos határozat szól ebben az évben ide, és pedig erősen valorizáció-barát irányban. Mert elvileg igaz ugyan, hogy a törvény szelleme a fizetéssel vagy egyéb módon már megszűnt jogviszonyoknak visszamenőleges megbolygatását a legszűkebb körre kívánta szorítani és a törvényhozás egyedül a legkirívóbb eseteken kíván segíteni, valamint, hogy az átértékelés elmaradása és a hitelező tönkrejutása közt okozati összefüggés szükségeltetik (vagyis nem elegendő, ha ő utóbb más okból ment tönkre: MD 12/1930, mely emiatt elutasított). Azonban a tönkrejutást csak relatíve kell érteni, «az adós előző vagyoni helyzetéhez képest» (Jogállam 462 : IV. 2193/1929). az a kikötött és a teljesített érték közti különbözettől függ (MT 67). Elég, ha a hitelező vagyonát, vagy annak túlnyomó részét elvesztette, ámbár maradt is valamije (pl. maradt öt hold értéke kb. 40 helyett: MT 67. vagy megkapott 1000 aranykoronát 20,000 helyett: V. 2110/1926, ÜL 7. sz. 6. lap; v. ö. JH 1 í/1930) s tehát nem lett koldussá! Az sem zárja ki a «tönkrejutás » elismerését, ha a hitelezőnek (akár vagyona megmaradt részén felül is) rendes fizetése, nyugdíja, ügyvédi keresete van, vagy ha férje, fia jól keresnek és eltartják (pl. Jogállam 462 : IV. 2193/1929; ÜL 7. sz. 6 lap: V. 21 10/1926; JH 11/1930). Elegendő a «tönkrejutás» megállapításához, ha a hitelező vagyona általában az át nem értékelés (a pénzromlás) miatt enyészett el, tekintet nélkül arra, hogy ez egyedül a perbevitt követelésen következett-e be, vagy különböző tételeken és különböző befektetési módok dacára (JH 10/1930, mely VI. 4016/1927-re 37 PJ-et 10}. lapján III. -(2^7/1928 ezzel ellentétben (helytelenül) implikálni látszik azt, hogy az előper nem pótolná a jogfenntartást. — Ilyesféle tűnik ki, nyugdíj valorizációs ügyben, ex JH 415 is. 38 Hogy t. i. a fizetés csak a megítélt részt szüntette meg, de nem a meg nem ítéltet is. Ez kérdéses ; a VI. tanács konstrukciója egyszerűbb és teljesen aggálytalan. 39 HT 17/19J0 mégis belebocsátkozott, — egyébként nem meggyőző módon.