Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

• 76 DE BLAU GYÖRGY. az elkésett perlés nem eljárási, hanem anyagi-jogi hiány, ilyen­kor a kereset nem vissza-, hanem elutasítandó (debreceni tábla JH. 1073). Bírói gyakorlat e ponthoz eddig csak igen szűkösen ismeretes. Némi enyhítésre törekednek; például ha a kellő időben beadott, de valorizációs kérelmet még nem tar­talmazó keresetlevelet hiánypótlásra visszaadták, s az a pót­lási határidőben (bár az eredeti perlési időn túlj már átérté­kelés iránt is kiegészítve ért vissza: a kérelem nem késett el ' ^MD. 12/1930). Szintúgy elegendő, ha az eredetileg járadék felemelésére irányuló, kellő időben érkezett keresetlevél csak mellékesen aliegálta a pénzromlást is, precíz valorizációs kére­lem nélkül; ilyenkor a határidő letelte után is át lehet tolni a per súlypontját az átértékelési törvény szerinti jogérvényesítésre 9 (VI. 4780/1929: részben közli JH. 244/1930). Ha a bíróság utasítja perre 10 az átértékelési igényt: a perlési határidő csak az idevágó végzés kézbesítésétől folyik.11 Nemcsak túlkésőn, de túlkorán sem lehet az átértékelést perben érvényesíteni. Lejárat előtt általában még megállapítását sem lehet kérni, mert hiszen a kulcsra a lejáratkon körülmé­nyek lesznek irányadók (JH. 84'/1930). Örökösödési perben azonban helye van az ilyen megállapításnak a még nem esedé­kes hagyományra nézve, nehogy az átértékelés kulcsa miatt utóbb külön pert kelljen indítani (JH. 348). Ad 4—5. §§. E két § körében ez évben is legsűrűb­bek a /cóYcsö'/zvalorizációs perek, melyek a 4. § 1. pontja ellen az ugyanazon § 2. bekezdésébe és az 5. §. 1. és 2. pontjaiba foglalt kivételek alapján vitáznak, a) Az adós vét­kes késedelmét még mindig csak ritkán ismerik el (elismeri KJ. 8i),IIj többnyire azonban oly súlyos kritériumokhoz kötik, amelyek in concreto nincsenek meg (HD. 46, MT. 64: a fize­tés egyszerű elmulasztása még nem vétkes késedelem: szándé­kosság kell, vagy legalább a köteles gondosság elmulasztása, ide is vonatkoztatják a 12. § 3. bekezdésének utolsó monda­9 A 19. § utolsó bek. szempontjából; annak dacára, hogy ez a § nem a sjáradék felemelésére!), hanem a (nem kielégítő) tőkével végleg megváltott járadéknak újra­folyósítására ad követelést (némileg ad analógiám: törvénytelen gyermek tartásának megváltása). 10 Hitbizományi eljárásból, mert t. i. a valorizáció (régi gyakorlat szerint) csak perben dönthető el, nem perenkívüli eljárásokban. 11 Arra nézve, hogy az 1929. ápr. 2-án beadott keresetlevél (az előző ünnep­napokra tekintettel) elkésett-e vagy sem, döntést nem ismerek; irodalmilag erről: Schuszter, Magyar Törvénykezés 1929 jún. Pajor, Jtk. 1929. íj. sz. "a Nem ugyan kölcsön, hanem más, a 4. § alá vonandó ügyben; a svétkes késedelems kérdése természetesen a 4. § 1. bekezdésének összes pontjai tekintetében azonos. — Szintúgy kimondta H. T. 47. (még 1928 őszén váltóügyben), hogy közön­séges fizetési késedelmen túlmenő nvétkes késedelems az, ha adós «az ellene elrendelt végrehajtás dacara sem fizetett*.

Next

/
Thumbnails
Contents