Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

AZ ÁTÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY MÁSODIK ÉVÉNEK GYAKORLATA. IJJ tát).12 b) Az átértékelés «határozott kikötését* ellenben általában erősen favorizálják: történhetett e megállapodás közvetve is és úgyis, hogy csak a valorizálás alapját tisztázta, bár annak mérve a felek közt vitás maradt (ebben ilyenkor a bíróság dönt); nem is kellett a kikötésnek előzetesnek lennie (MT. 63); természetesen a megállapodás egymagában is elég, nem szükségeltetik melléje pl. még értékálló befektetés is (ugyanott); a kikötés ellenében nem lehet a kulcsot mérsékelni, sőt az esetleg a névértékben már törlesztett részt is megragadja ÍHT. 15/1930, «papucsérték» volt kikötve).13 c) Átértékelhető jogcímbőt novait kölcsön természetesen valorizáltatott ÍJH. 507; az eredeti cím actio mandati contraria volt); egyébként puszta halasztás, hitelmeghosszabbítás nem is újítja a követelést kölcsönné (JH. 363/1930). d) A^ értékálló befektetés miatti átértékelés gyakori (JH. 505, 507, 964, 1000; HD. 33 — 34: munkásoknak munkásotthon létesítésére nyújtott kölcsöne; idetartozónak látszik PJet. 133. lapján III. 6756/1927 is); elegendő, ha a kölcsönösszegnek csak túlnyomó részét fektették be hasznosan (V. 4091/1927; PJet. 83. lap). De nem láttak értékálló befektetést abban, hogy a kölcsönvevő a pénzt háztartási szükségleteire és gyermeke nevelésére fordította 14 (MD. 68, ez a döntés még 1928. novemberében kelt). Olykor azzal védekezik az adós (ugyancsak ex 5. § 2. p.), hogy ő, vagy a hitelező «ipars;erü kölcsönző*. Ilyen lehet esetleg egy charitatív szerv is (ex MT. 64); ilyen a «Hangya» (HD. 46); megcáfoltnak látták az adósnak ezt a védekezését azzal, hogy a kölcsönadó gazdatiszt (JH. 118/1930).15 Ha takarékbetét kifizetését jogosulatlannl tagadta meg annak adósa, kártérítésként természetesen átértékelten felel (HT. 82, csak a megtagadáskori érték alapján). Szövetkezeti áruelőleg valorizálása mellőztetett (HD. 46). Folyószámlánál vissza lehetvén térni az eredeti jogcímre,16 rendszerint átértékelnek (KJ. 81: hyperocha kiadása; ÜLje 8 —10. sz. 5. lapján; IV. 7769/1928); de nem az ismert típusú kelengye-ügyben, hol a folyószámlán kezelt összeg nem jutott 12 Adóst vétkes késedelem nem terheli, bár 20 évig(!) nem fizetett: JH. 1112 (győri tábla). — Egészen szinguláris kérdésben kelt, nézetem szerint még abban sem helyes : MT. 4/19^0, mely odáig jut el, hogy a marasztaló ítélet előtt quoad valorizált tartozás egyáltalán nem álhatna be késedelem. J3 Nem állapította meg a vitatott kikötést MT. 64. J4 Sem abban, hogy nem-valorizálható más kölcsöntartozását törlesztette belőle (ugyanott). Ezzel legalább jogelvileg ellentétes (és helyesebb): JH. 6j5, melyet alább az óvadéknál érintek. J> Adósnak kellene bizonyítani az iparszerű kölcsönzést, nem hitelezőnek azt a negatívumot, hogy ilyen nem forog fenn. 16 Erre nem-valorizációs ügyben is akad példa: JH. J82. Jogállam XXIX. évi 5 füzet. I 2