Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

AZ ÁTÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY MÁSODIK ÉVÉNEK GYAKORLATA. \ tétesnek minősül (JH. 719 1929, 158/1930; szintúgy pécsi tábla III. 784/1929). Természetesen nem vehető alapul a koronának még régebbi (a követelés keletkezése előtti) értéke (ex JH. 487).5 Nyugdíj és kegydíj tekintetében6 kivétel áll fenn, mert itt a háború előtti fizetési és értékviszonyokra kell visszamenni, minekfolytán a nyugdíj vagy kegydíj átértékelése többet is eredményezhet, mint azok első folyósításukkor jelentettek, sőt többet, mint amennyit az alkalmazottnak utolsó aktív illetménye ért (KJ. 43/1930 ; JH. 576/1929). _ A 2. §-ból folyik az is, hogy (ahol a törvény kifejezetten ki nem zárja) átértékelni nemcsak «lehet», hanem kell. A törvény kivételei taxatívok (így pl. VI. 2075/1929, a 4. >;-ról), újabb kivételek nem ismerhetők el. Többször kellett hangsúlyozni, szemben a néhány év előtti ellentétes gyakorlattal, hogy a kártérítési követelés is elvileg a törvény általános szabályai s tehát közönséges átértékelés alá esik (pl. JH. 43/1930; debreceni tábla: JH. 1063/19291. Ugyancsak helyesen mondták ki régebbi döntéssel szemben, hogy a bérlő által adott óvadék valorizálását nem zárhatja ki pusztán az. hogy ő ugyanazon bérleti viszonylatban sokáig alacsonyabb bért fizetett s tehát maga is élvezte a pénzromlást; ez legfeljebb a kulcsot csökkentheti (JH. 1 17/1930). Helytelennek vélem, éspedig a jelen szempontból, az átértékelés teljes mellőzését amiatt, hogy a fedezet elértéktelenedett s ezért adós nem gazdagodott (így pl. MT. 103).6" Változatlanul helyt nem állónak, mert a 2. §-ba ütközőnek tartom azt a változatlanul továbbfolytatott7 gyakorlatot, hogy a munkaadó alkalmazottjának illetményeit * emelni» (vagyis: legalább részben átértékelni) a pénzromlás dacára sem volt köteles (JH. 267/1930). Ad j. §. A perinditási határidőnek8 elmulasztása, vagyis 5 Mégis kivételesen, méltányosságból, baleseti járadékot a koronaértéknek 1921. évi átlagára, nem pontosan a balesetet közvetlenül megelőző (sokkal alacsonyabb) árfolyamára baziroztak (JH. 774). Tudvalevőleg 1921-ben volt a Hegedüs-féle koronaemelkedési hullám. 6 Melyek persze nem az 1928 : XII., hanem az 1926 : XVI. tc. körébe tartoznak. Az 1926 : XVI. tc. körül eleinte fennforogni látott egyes valorizáció-ellenes akadályok szellemes és energikus elhárítása tekintetében .v. ö. Gallia, Jogállam 11. sk. lap, és KJ. 44. 6" V. ö. erre a kontroverz pontra nézve alább a 12. §-nál olvashatókat. "... bár az első §-ból újonnan indokolni kívánt ... Ez az új indokolás sem meggyőző; mert az 1. § ugyan tényleg nem létesítette az <iúj« szabályt, de létesítette azt (helyes értelmezés mellett) a 2. §. Régebbi határozatok pl.: MT. 19J0. 47. lapon sub 621 és 622. 8 Általában tehát: a j. § szerint egy évnek; kivételesen: a 14. § 5. bek. szerint három hónapnak mely határidő azonban nem vonatkoztatható a íj. J körére: ex III. 72H/1929: természetesen! v. ö. 15. § 5. bek. szóhangzatát 1); a 15. § ij. bek. és 19. § utolsó bek. szerint hat hónapnak . . .