Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

174 Dí BLAU GYÖRGY. lési törvényt s tehát 100%-osan döntött a hitelező javára. így pl. ügyvédi honoráriumköveteléseknél, melyek nem foglaltattak már régebben költségjegyzékbe (JH. 532/1929 és 344/1930), házassági vagyonjogi elszámolásnál, ha a házasság a jelzett Stichtag után szűnt meg (MD.45.), szintúgy kártérítésnél (VI. 1 220/1929)*2 Az átértékelés megadása mindenkor a 2. §-na (mint ezirányú alaptételre) is bazirozandónak látszik és helyes e §-t á konkrét ügyre tartozó speciálisabb §§-kal együtt szintén felhívni.3 A 2. s$-ból értendő ki, hogy az átértékelés alapjává a követelésnek keletke?ésekori, nem valamely későbbi értéke teendő, ami az esetben is áll, ha a lejáratkor maguk a felek sem ismerhették még ezt a szabályt, mert akkor a valorizáció még nem alakult volt ki (ex VI. 4591/1929). Pl. hagyományosnál a végrendelkezéskori, nem az elhalálozáskori értékből kell kiindulni (I. 7938/1927); az alapvégrendelet idejéből, amely a hagyományt rendelte és nem a codicillus idejéből, mely azt csak «nem érintette)) (I. 5807/1928). Hozománynál irányadó az az időpont, mikor a férjnek adták, nem amikor ő magát (utóbb) szerződésileg kötelezte a visszaadásra (III. 7215/1929.; JH. 314, 317. és 318/1930). Kölcsönnél irányadó az az érték, amellyel a pénz a kölcsönvevőhöz került, akár kikötés, akár értékálló befektetés az átértékelés oka (HD. 33 — 34; HT. 15/1930). Az átvállaló a tartozásnak nemcsak átvállaláskori, hanem eredeti értékéért felel valorizáltan (ÜL. 7. sz. 6. lap: V. 21 10/1926). Avval, hogy a keletkezéskori értéket teszi irányadóvá, kizárja a törvény, hogy a lejáratkori, késedelembeeséskori, perindításkori értékből történjék a kiindulás;4 ezt a hitelezőnek (felperesnek) perindítási stb. «késedelme*) sem teszi megengedetté (VI. 555/1927 Jogállam 127. lap, sub 4), általában a felperes késedelme legfeljebb mértékében csökkentheti az átértékelést, de azt (sem egészen, sem ezen késedelem megszűntéig) ki nem zárhatja (JH. 83 és 157/1930).4a Ha régebben, előző perben csak adós késedelmétől értékeltek át, ez retrospective a mai törvénnyel ellen2 Ez utóbbi határozatnak eredeti szövegéből a következők tűnnek ki: Úgy az 1922/25-i, mint az 192j/24-i vadászati évben egyforma módon és egyenlőre becsült mértékben károsították alperes alkalmazottai, kikért felelős, a felperest. Az előbbi évre csak rés^valorizáció ítéltetett meg (Jh. 4}/T9?O.), az utóbbira, minthogy «az 192? '24-iki vadászati év eredménye . . . csupán e vadászati év lezárásával: 1924. július ji-én volt kideríthető, és így ... a kár . . . csak az 1924. évi július hó 1. napját követő időpontban nyerhetett meghatározást* : teljes kártérítést ítélt meg a Kúria, ami egyenlő a 100%-os valorizációval. Krassz példája ez az eset annak, hogy az átértékelési törvény, szemben az általános magánjoggal, hátrányos a hitelezőre. 5 Pl. JH. 850: «a 2., 12., 14. és 15. értelmében . . .» 4 Ellentétes, helytelen: HT. 14 io;<>, mely csak a keresetbeadástól valorizált, csak akkor létrejöttnek tekintvén a követelést amiatt, hogy az érvényesítés a hitelező hozzájárulásával tolódott ki addig. V. ö. Schuster megbeszélését ugyanott. •*a V. ö. alább a 28. jegyzetnél.