Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A hírlapírók végkielégítése

A HÍRLAPÍRÓK VÉGKIELÉGÍTÉSE. kiadó az időszaki lap cikkeit nem egyes kiadói ügyletek külön megkötésével szerzi be, hanem azok előállítását a szerkesztőség tagjainak szolgálati kötelességévé teszi. Már pedig a kiadói ügylet a szerzőre nézve kereskedelmi ügylet ugyan, de nem kereskedelmi tevékenység, hanem irodalmi működés. Minthogy ezek szerint az 1920. évi 1910. M. E. sz. rendelet hatálya a hírlapíróra ki nem terjed, törvényes rendelkezés hiányában felperest, mint hírlapírót, végkielégítés meg nem illeti». Szerény nézetem szerint ez a jogi álláspont nem helves és az újabb jogfejlődéssel össze nem egyeztethető. A következőkben kísértem meg erre vonatkozó gondolatmenetemet leszögezni: Az ic)i4:XIV. t.-c.-be iktatott sajtótörvény megalkotásakor az általános magánjog a végkielégítés intézményét általánosságban nem ismerte és errevonatkozó szabályok nem foglaltattak az általános magánjog egyes külön jogterületeit szabályozó kereskedelmi és ipartörvényben sem. Helyesen fejtette ki a Kúria, hogy ezek az utóbbi törvénvek az időszaki napilap kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennforgó szolgálati viszonyra egyébként sem terjedtek ki. Az 1914: XIV. t.-c. megalkotásakor fennállott törvényes állapot azonban módosulást szenvedett a törvényes felhatalmazás alapján kibocsátott 1920. évi 1910. M. E. számú rendelettel, mely nemcsak a kereskedősegédeknek, hanem azoknak a személyeknek szolgálati viszonyait is szabályozta, akik kereskedőnek (187:5 : XXXVII. t.-c. 3. és 4. §. és iparosnak (1884 : XVII. t.-c.i vállalatában mint tisztviselők vannak alkalmazva; ezzel tehát a szolgálati alkalmazottaknak szélesebb körét vonta szabályozása alá, mint a kereskedelmi és ipartörvénynek a segéd személyzetre vonatkozó rendelkezései. Ebből pedig következik hogy a rendelet intézkedései nemcsak a szorosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő segédszemélyzetre, hanem a vállalat ipari vagy kereskedelmi üzletkörével összefüggő tevékenységet kifejtő más tisztviselőkre is kiterjednek annál is inkább, mert az ipari és kereskedelmi élet és technika nagyarányú fejlődésével az ipari és kereskedelmi vállalatoknak céljaik elérésére és üzletmenetük lebonyolítására nemcsak szorosan vett kereskedelmi tevékenységet kifejtő kereskedősegédekre és nemcsak üzleti tárgyakat kézi vagy géperővel előállító iparossegédekre és munkásokra van szükségük, hanem a célok elérésére olyan magasabb szellemi tevékenységet kifejtő tisztviselőkre is, akik