Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - A hírlapírók végkielégítése

I72 Dí GALLIA BÉLA. nélkül a vállalat magasabb műszaki vagy szellemi teendői el nem végezhetők és akik ennélfogva a vállalat feladatával és ütemével összejüggő munkát végeznek. Éppen ezért nem is szenvedhet kétséget, hogy a vállalatnak ama műszaki képzettséggel bíró tisztviselői, akik nem az egyes üzleti tárgyak előállításával, hanem általános tervezéssel, találmányok előállításával foglalkoznak; akik mint művészek, a gyártmányok iparművészi terveit készítik, az idézett rendelet i. í;-a alá esnek, noha a kereskedősegédek fogalma alá nem is vonhatók. A porcellángyár művészi rajzainak megtervezője, ha szolgálati viszonyban áll, éppúgy a rendelet hatálya alá eső tisztviselő, mint a gépgyárban a tervező gépészmérnök, ki újabb találmányok elkészítésére van szerződtetve. Ugyanezek a szempontok irányadók a hírlapírók szolgálati jogviszonyában is. A sajtó fejlődésével és az időszaki lapok fenntartásának tőkeszükségletével szemben az élet akként alakult, hogy a hírlapok kiadása rendszerint részvénytársasg kezében van, amely a íC. T. 259. §. pontja, 260. §-a, továbbá 3., 4. és ói. §-ai szerint kereskedelmi vállalatnak tekintendő és amely a lapban megjelenő cikkeket nem a K. T. 515. §-ában meghatározott egyes, külön kiadói ügyletek kötésével szerzi be, hanem szerkesztőséget létesít, amelynek tagjait szolgálatába vonván, a lap szellemi tartalmának előállítását szolgálati kötelességükké teszi. A hírlapkiadó-vállalatnak üzleti köréhez nemcsak a lap kinyomása és terjesztése, hanem szellemi tartalmának előállítása is tartozván: a kiadó szolgálatában álló szerkesztőségi tagok, mint a kiadó kereskedelmi vállalatának tisztviselői, e vállalat üzemével szoros összefüggésben álló olyan szellemi tevékenységet fejtenek ki, amely nélkül maga a vállalat nem is volna folytatható. Ebben a vonatkozásban tehát az 1920. évi 1910. M. E. sz. rendeletnek szabályait a sajtótörvény által nem rendezett jogterületen az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai közötti jogviszonyban is alkalmazni kell annál is inkább, mert az 1914: XIV. t.-c.-hez fűzött miniszteri indokolás szerint a törvényhozónak az volt a célja, hogy a sajtó munkásainak jogos érdekei magánjogi viszonyaik tekintetében is messzemenő figyelemben részesüljenek, a törvényhozó eme célzatával szemben pedig visszás volna a szerkesztőségnek a kiadó szolgálatában álló és magasabb irodalmi tevékenységet kifejtő tagjait kedvezőtlenebb elbánásban részesíteni, mint ugyanannak a kiadóvállalatnak kereskedelmi tevékenységet végző, kisebb képesítésű tisztviselőit, pl. pénztárnokát, könyvelőjét vagy gépírónőjét.