Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az igazságügyi költségvetés és a törvénykezési reform

AZ IGAZSÁGÜGYI KÖLTSÉGVETÉS ÉS A TÖRVÉNYKEZÉSI REFORM. 165 és nyolcszor annyi járásbírósági per, mint amennyi az olasz járásbíróságok (preture) előtt. Ne gondoljuk azt, hogy a latin országok, mint győztes államok, élvezik egyedül ezt az előttünk szinte érthetetlen előnyös helyzetet. Álljanak itt egy hozzánk távol és mégis közelálló ország adatai: Finnország nem nyert háborút, egy évszázadon keresztül volt orosz elnyomás alatt, szegény és fiatal állam. Egész Finnországban az összes elsőfokú bíróságok előtt folyamatba tett polgári peres ügyek száma 1926-ban 50,882 volt, tehát minden 1000 lakosra 14*4 per esett. És milyenek a perek ?! A felek intencióira, a pervezetés könnyűségére, tehát a bírói munka súlyára éles világot vetnek a következő számok. A francia békebírák tudvalevőleg nemcsak a peres tevékenységet látják el saját hatáskörükben, hanem a békéltetést is minden polgári vagyonjogi perben, értékhatárra való tekintet nélkül. 519,571 ügy került kötelező békéltetésre; ebből békével végződött 36%; Olaszországban a békülési idézés alapján békebíró elé került ügyeknek 69*87 0 o-ában sikerült 1924-ben a békéltetés. A rendes peres ügyek összes száma 762,653 volt; ebből ítélet nélkül befejeztetett 414,056; vagyis több mint 50%. És a perorvoslatok? A francia békebíróságok megfellebbezhető ítéleteinek száma: 44,362. fellebbezés beadatott 4687 esetben, tehát a megfellebbezhető ítéletek közül csak minden kilencediket támadták meg a felek, nyolc esetben megnyugodtak. Az olasz békebíróságok megfellebbezhető ítéleteinek száma 74,669; a beadott fellebbezések száma 3746; vagyis kb. 5%. Nyilvánvaló tehát, hogy az eljárási reformra szükség van, mert a munkateher, amely már a háború előtt is nagy volt, oly mértékben emelkedett, hogy annak ellátása a jelenlegi bírói személyzeti létszám mellett leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Az ügyvédszövetség által az igazságügyminisztériumhoz intézett felterjesztés szerint a budapesti ítélőtábla területén a járásbíróságoknak 1928-ban másfélszerannyi érdemleges ítéletet kellett