Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az igazságügyi költségvetés és a törvénykezési reform

i66 D? MÓRA ZOLTÁN. hozni, mint 1913-ban. Bár egyes ítélőtáblák területei kisebbek lettek, az érdemleges végítéletek száma, a szegediét kivéve, mindegyikben nagyobb, mint amennyi 1913-ban volt. És ha a perek nehézségét, a harcok elkeseredettségét tekintjük, amit számokban nem lehet kifejezni, úgy el kell fogadnunk, hogy a munkateher igen lényegesen szaporodott. Nem egyedülálló jelenség ez, ugyanez a helyzet Németországban és Ausztriában. Másrészt be kell látni azt, hogy a magyar állam nem bír el több kiadást, mint amennyit igazságszolgáltatására ezidőszerint is fordít. II. Más kérdés az, hogy az igazságügyminisztérium által beterjesztett javaslat valóban el fogja-e érni azt a célt, amelyet szolgálni kíván. Meggyőződésünk szerint csak igen-igen szerény mértékben, bár a javaslatnak vannak üdvös és hasznos intézkedései. 1. A javaslat leglényegesebb része az, amiről nem esik sok szó benne: a községi bíráskodás előtti eljárás bejelentett reformja és az értékhatárok megállapításának továbbra is a rendeleti jog körébe való utalása. Mindkettő mélyreható változásokra nyújthat lehetőséget. Ha a községi bíróság előtti eljárás értékhatára - - mint hírlik — 200 pengőre fog felemeltetni, úgy a járásbírósági perek óriási tömege ki fog kerülni a királyi bíróságok hatásköréből. A kormánynak az az intenciója, hogy a bíráskodást közelebb akarja vinni területileg a néphez, helyes, ámde az állam polgáraira ebből semmi újabb megterhelésnek nem szabad előállania; teljesen mindegy az adófizető polgárnak, hogy állami vagy községi pótadók formájában lesz-e kénytelen fizetni azt a költségtöbbletet, mely egy jogászbíróság fenntartására szükséges lesz. A községi bíráskodást meg lehet alkotni újabb megterhelés nélkül is, de a kormány, amely Németország és Ausztria bürokratikus berendezését tartja szem előtt, nem ezen az úton van. Mindenesetre meg kell várni, mit hoz az új javaslat.