Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

IRODALOM. tárgyalja. Kiemeli azt, hogy ennek a fogalomnak a jelentőségét a jogállam eszméjének a kialakulása teljesen megszüntette. Az államvagyon jogi természetét illetőleg szerző rámutat arra, hogy e részben a jogtudományban nem alakult ki egységes álláspont. További fejtegetéseiben az idevonatkozó francia és az úgynevezett dualisztikus, vagyis német elméletet állítja egymással szembe, érdekesen mutatván rá, az említett kérdés tárgyalásával kapcsolatosan, azokra a rendkívüli szolgálatokra, amelyeket a francia közigazgatási bíróság az úgynevezett domain public elméletének következetes és mesteri kiépítésével magának szerzett. A pénzügyi közigazgatás törvényszerűségének alkotmányjogi biztosítékairól szóló fejezet a modern parlamenti költségvetési jog kérdésével, továbbá az egyéb idevonatkozó alkotmányjogi biztosítékokkal foglalkozik. A különös rész a tételes magyar pénzügyi jogot tartalmazza. Szerző ebben a részben a magyar pénzügyi jog institúcióinak fejletlensége és a tételes joganyagnak ebből eredő kuszáltsága folytán, a magyar pénzügyi jog tételes részének anyagát, eltérve a szigorúan elvi szempontoktól, nem általános és különös rendelkezésekre felosztva ismerteti, hanem az anyag csoportosításánál lehetőleg alkalmazkodik ahhoz a rendszerhez, amely ezidőszerint érvénybenálló pénzügyi törvényeink kodifikátorainak szeme előtt lebegett. A magyar pénzügyi közigazgatás törvényszerűségének, továbbá a magyar állam pénzügyi szuverénitásának nemzetközi jogi korlátozásairól szóló részben különösen érdekesek azok a fejezetek, amelyek a trianoni békeszerződésnek azokat a határozmányait tárgyalják, amelyek teljesen egyoldalúak, hatalmi szóval több irányban és igen érzékenyen korlátozzák a magyar állam pénzügyi szuverénitását. Ezzel kapcsolatosan írja le szerző államháztartásunk szanálásának rövid történetét is, valamint a külállamokkal kötött vám- és kereskedelmi szerződéseinket. Magyarország nemzetközi adó- és illetékügyi egyezményeit részletesen ismerteti és kiemeli, hogy a szóbanforgó egyezmények tekintetében a legtökéletesebb fejlődési fokot a Lengyelországgal megkötött egyezmény mutatja. A pénzügyi közigazgatás szervezetéről szóló rész külön-külön foglalkozik a magyar pénzügyi közigazgatás egyes hatóságaival és hivatalaival, röviden és áttekinthetően ismertetvén az egyes pénzügyi hatóságok és hivatalok szervezetét és hatáskörét. A m. kir. közigazgatási bíróságot szerző a magyar pénzügyi közigazgatás központi szervéhez számítja, ami szerintem nem megfelelő osztályozás, mert a közigazgatási bíróság taxatív hatáskörébe minden minisztériumból kerülnek jogkérdé-