Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

IRODALOM. '43 könyvei) c. munkája. (Budapest, 1930. Grill Károly kiadása. 450 oldal.) Szerző munkáját a magyar főiskolai oktatás céljaira szolgáló tankönyvnek szánta. E cél irányította az anyag kiválogatásában és feldolgozásában is. Erre vezethető vissza, hogy kerülte a túlságos részletezést. Mariska Vilmos nyolcadik kiadása 917 lapra terjedt, szerző 451 lapon feldolgozta az egész élő pénzügyi jogot. A viszonyokból folyik, hogy az új munkában feldolgozott pénzügyi jogszabályok sem tarthatnak igényt hosszú életre. A belső gazdasági bajok s a külfölddel szemben vállalt kötelezettségek az államgazdaságra új irányokat kényszerítenek. A közterheket statuáló jogszabályok is alá vannak vetve a változtatás szükségességének. Egyenes adótörvényeinket három év előtt kodifikáltuk s már azóta egy egész halom új jogszabály létesült. A százfelé szétszórt bélyeg- és illetékszabályok kodifikálása pedig folytonosan késik s a jövő egyik fontos feladatát képezi. Kár lett volna, ha ezek a körülmények arra bírták volna a szerzőt, hogy munkájának már 1925-bem tervezett kiadását továbbra is elhalássza. Hogy a pénzügyi jogban még normális viszonyok között sem lehet valami nagy állandóságra számítani, nyilván bizonyítja ezt, hogy Mariska Vilmos kézikönyve harminc év alatt nyolc kiadást ért el. Szerző munkájában a magyar pénzügyi jog óriási terjedelmű anyagát a következőképpen csoportosítja: bevezetés, a pénzügyi jog alapfogalmai és végül a tételes magyar pénzügyi )°g-. Amint ebből a felosztásból látható, szerző nemcsak az ezidőszerint érvénybenálló tételes magyar pénzügyi jogot dolgozza fel, hanem egyszersmind megismerteti az olvasót a magyar pénzügyi jog institúcióival is. Ezeket az institúciókat tartalmazza a munkának a pénzügyi jog alapfogalmairól szóló része. A bevezetésben szerző mindenekelőtt a pénzügyi közigazgatás fogalmát határozza meg, rámutatván a magángazdálkodás és a pénzügyi közigazgatás között lévő nagy különbségekre. Hangsúlyozza, hogy a pénzügyi közigazgatás körébe tartozik nemcsak az önkormányzati közigazgatási alakulatok, hanem azok a magánegyesületek pénzügyi jellegű tevékenysége is, amelyeknek törvényhozásunk, gyakorlati célszerűségi okokból, pénzügyi közigazgatási hatósági jogokat biztosít. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza szerző azt is, hogy a pénzügyi közigazgatást nem szabad az általános közigazgatástól teljesen különálló hatósági tevékenységnek tekinteni. Ennek a szempontnak a 10*