Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

•?6 . JOGGYAKORLAT. lehet követelni. Ha azonban a vádlott jogosulatlanul ü~te azt a foglalkozást, amelynek gyakorlása közben a súlyos testi sértést okozta, az a körülmény külön ténybeli alapul szolgálhat ugyan a gondatlanság megállapításánál, vagy alapul szolgálhat egy különálló bűncselekmény tényálladékának, a vádbeli esetben a Kbtk. 92. §-ában meghatározott kihágásnak megállapítására, de nem a Btk. 310. §-a második bekezdése szerint való minősítésre (az adott esetben a vádlott fogászati teendőket végzett jogosítvány nélkül). (1930 II. 4. B. 7812/928.) SS0- §- a farolás bűncselekményével kapcsolatban több határozat foglalkozik a jogtalan mód (jogtalan út) értelmezésével. Reámutattunk már többízben, hogy a C. döntő súlyt tulajdonít annak, vájjon a sértett eljárása jogellenesnek tekinthető-e, amely jogellenesség a vádlottban a fenyegető fellépést indokolttá teszi. Ily esetben ismételten is megállapította a C, hogy hiányzik a cselekmény jogtalanul való elkövetésének tudata annál, aki az ügyvédet az ügyvédi kamaránál való fegyelmi feljelentéssel fenyegeti, ha követelését — amely jogos — ki nem elégíti. (1930 II. 19. B. 271/929.) Úgy gondoljuk, e döntést általánosságban csak nagy óvatossággal alkalmazhatják a bíróságok. Ugyancsak nem állapított meg a C. zsarolást akkor, amikor a vádlott levélben azzal fenyegette sértettet, hogyha készpénztartozását záros határidőben meg nem fizeti, eljárását az egyetemi tanácsnak fogja bejelenteni. Ezen fenyegetés folytán a sértett kényszerhelyzetbe nem jutott, mert semmi oka nem volt attól tartani, hogy a fenyegetés beváltása neki valami sérelmet vagy hátrányt okoz, nem tarthatott attól, hogy eljárását az egyetemi tanács neki valami módon felrója, vagy esetleg erkölcsi szempontból kedvezőtlen megítélésben részesíti. A C. szerint a zsarolás fogalmi körébe csak az oly fenyegetés vonható, amelynek kényszerítő hatása a megfenyegetettre nézve objektíve megállapítható. (1930 I. 21. B. 7126/928.) Ezzel szemben a C. meggyőződése szerint a zsarolás tényálladékát illetően nem szükséges az, hogy a tettes a veszély közvetlen bekövetkezését helyese kilátásba és nem lényeges az sem, hogy a tettes komolyan szándékozik-e a fenyegetést megvalósítani, hanem esetleg elég, ha ő a fenyegetettben elő akarja idézni a fenyegetés végrehajtásától való félelmet és ha a fenyegetés e cél elérésére alkalmas. Már pedig nem férhet kétség, hogy a jelen esetben, amikor egy elhagyott és így elkeseredett szerető, az őt cserbenhagyó egyén ellen használta azt a fenyegetést: «most még nem lőlek le, hanem megvárom az ügy