Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

JOGGYAKORLAT. M7 végét», ez a fenyegetés olyan volt, amellyel a cél elérhető, hogy a sértett megíélemlíttetik és esetleg fizetni fog. (1930 11 11. B. 8424/928.) 355- §~ba ütköző sikkasztással kapcsolatban gyakran felmerül az a kérdés, mentesíti-e a bizományost, ha azért nem tudja az átvett árúk értékét beszolgáltatni, mert a bizománybaadó tiltó rendelkezése ellenére az árúkat hitelbe adta és a vevők nem fizettek. Az a szerződési kikötés, mely szerint a sértett a megkezdett végárút visszavenni nem köteles, s az áru kihitelezése a vádlottnak megtiltatott s hitelezés esetére az ő egyenes adóskénti felelőssége állapíttatott meg, a jogügylet bi-ományi jellegét, a vádlottnak a bi-ományi ügyletből folyó büntetőjogi felelősségét nem szünteti meg, az egyenes adósi felelősség tekintetében annál kevésbbé, mert a kereskedelmi törvény (1875 : XXXVII. tc.) 37^. §-ának 3. bek. is világosan kimondja, hogy a bizományos, aki jogosítlanul ad hitelbe, a vételárt adósként kifizetni tartozik, 576. §-a szerint pedig a bizományos a vele szerződő fél fizetési vagy egyéb kötelezettségeiért, ha ezt elvállalta, egyenes adósként tartozik felelősséggel. (1930 I. 21. B. 1432/929.) 359- §~ba ütkö-ő bűncselekmény esetén gyakori védekezés a hivatkozás arra, hogy a végrehajtást szenvedőnek jogában áll a lefoglalt ingók helyett más ingóságot bocsájtani árverés alá, így tehát nem fontos, hogy éppen a lefoglalt ingók vannak-e meg a végrehajtást szenvedő birtokában. A C. megállapítja, hogy a végrehajtást szenvedőnek ez a joga a Btk. 359. §-a szempontjából nem bír jelentőséggel és a lefoglalt ingókkal való rendelkezésnek a Btk. 359. §-a által felállított tilalmát annál kevésbbé érinti, mert a Vt. 106. § 1. bek. értelmében ezen kijelölési jog gyakorlása mellett is a lefoglalt ingók mindaddig a foglalás hatálya alatt maradnak, míg az árverésen a végrehajtató követelése összes járulékaival együtt be nem folyt. A lefoglalt ingók esetleges helyettesítésének lehetősége tehát a vádbeli cselekmény kétségtelen megvalósítójának, elkövetőjének büntetlenséget nem biztosít. '1930 II. 12. B. 1594/929.) 467. §-ba ütköző megvesztegetéssel kapcsolatban az alsóbíróságok eltérő álláspontjával szemben a C. fenntartotta azt az — háborús évekből származó — állásfoglalását, hogy az aktív megvesztegetés csak akkor vonható a Btk. 470. §-a alá, ha az eredménytelen maradt, vagyis ha a megvesztegetni szándékolt közhivatalnok nem szegte meg hivatali kötelességét. Ellenkező esetben az aktív megvesztegető tevékenysége már a Btk. 69. és 467. %-ának körébe vonandó. (1930 I. 22. B. 887/929.)