Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról
JOGGYAKORLAT. '35 bűncselekményének törvényi tényálladékán túlment, anyagi halmazatról (csalással kapcsolatban) mégsem lehet szó azért, mert egyrészt a tévedésbeejtés eszközét, éppen a vádlott által készített hamis magánokirat felhasználása képezte, másrészt pedig, mert a magánokirathamisítás bűncselekménye nem csupán az okiratok bizonyító erejéhez fűződő érdeket, hanem a sértett fél vagyoni érdekét is megtámadja, vagyis a vádlott által készített hamis magánokirat — a kereskedelmi utalvány fogalma alá eső csekk — már annak természete szerint is, vagyoni haszonszerzés célzatával készült, amely haszon az okirat hamis volta folytán jogtalan is volt, tehát a magánokirathamisítás bűncselekményének törvényi tényálladékához tartozó felhasználás és a csalási bűncselekmény tényálladékához tartozó tévedésbeejtés és vagyoni haszonszerzés célzata ezen a ponton az adott esetben már a jogsértő eredmény egysége folytán is, egybefolynak. Éppen azért arról, hogy az említett bűncselekmények minden törvényi tényálladékukban önállóan létrejöttek volna, nem is lehet szó, ez a körülmény pedig, a Btk. 96. §-a szerinti halmazat fennforgását, amely úgy az elkövetési cselekmény, mint a sértett jog és a jogsértő eredmény tekintetében különálló tényállásokat kíván meg, kizárja. (1930 II. 19. B. 7230/929.) 31. §. II. A gondatlansági cselekmények minősítését illetően a C. újabb állásfoglalását jelzi az a határozat, amely kimondja, hogy a Btk. 310. § második bekezdése csak az esetben alkalmazható, ha az a magatartás vagy cselekvőség, amelynek során a tettes gondatlanságot tanúsított, a tettesnek hivatása vagy foglalkozása. Ha ez a vádlottnál megállapítható, az a körülmény, hogy ő a gépkocsivezetői vizsgát letette és hajtási igazolványt kapott, nem teszi őt hivatásos gépkocsivezetővé (soffőrré). Ilyennek csak az az egyén tekinthető, aki állandóan, illetve ipars^erüleg ü?i a gépkocsivezetést. Ezekkel szemben a törvény azért tartalmaz szigorúbb rendelkezést, mert esetleges gondatlanságuk a köz számára nagyobb veszélyt rejt magában. Az ú. n. úrvezetőkkel szemben tehát a súlyosabb minősítés nem alkalmazható. (1930 I. 22. B. 3588/929.) További megszorítást tartalmaz az a döntés, amely szerint a Btk. 310. §-ának második bekezdése a cselekmény minősítésénél csak olyan esetben alkalmazható, ha vádlott a testi sértést a\on hivatásának vagy foglalkozásának gyakorlása közben okozta, amelynek folytatására a fennálló szabályok értelmében jogosítva volt, mert a súlyosabb minősítés alapját képező járatlanság vagy szabálymegszegés csak annak a vádlottnak róható fel, akitől a kellő jártasságot vagy a szabályok ismeretét meg