Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

SZEM LE. gatott tanuk oly új bizonyítéknak tekintendők, amelyek alapján perújításnak a Pp. ^6j. §-ának TI. pontja értelmében helye van, e^el szemben a megajánlott és nem már eleve alkalmatlannak mutatkozó új bizonyítás eredménye, vagyis az a kérdés, hogy a; új bizonyítékok mennyiben alkalmasak az ajándékozási szerződés érvényére megállapított alapperbeli tényállás megdöntésére, az érdemi döntés keretébe tartozik és a perújítás megengedése szempontjából vizsgálat alá nem vehető». (C. P. III. 1164/1929, 1930 I. 22.) Indokolásának világos, kimerítő és meggyőző volta mellett nem szorul kommentárra és célszerűségi szempontokból is csak helyeselhető a Kúria álláspontja, mely szerint: «á házasság a vétkesség kérdésének eldöntésével kapcsolatosan csak egységesen bontható fel, vagyis a házasság felbontására irányuló kereset és az ugyanazt célzó viszontkereset nemkülönben a viszontvétkesség megállapítása iránt előterjesztett kérelem (Ht. 85. § HL b.) mindenkor együttesen döntendők el, tehát az alperes által utóbb indított külön bontóper nem felfüggesztendő, hanem a most jelzett jogszabálynál fogva az előbbi perrel (vagyis a jelen perrel) a perjogi szabályok megfelelő alkalmazása mellett egyesítendő, illetve összekapcsolandó lett volna. Ezt nem teszi mellőzhetővé az sem, ha a korábbi perben az elsőbíróság a keresetet elutasította, mert a Kúria csak a ténymegállapító alsóbíróság egységes elbírálása folytán szabályszerűen megállapított tényállás alapján bírálhatja el a bontás kérdéséin. (C. P. III. 7593/1928, 1930. I. 7.) A Kúria a VI. számú teljesítési döntvényében elfoglalt álláspontjához hű maradt akkor, amidőn végrehajtási kérdésben ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott felfolyamodást visszautasított, mert: na Pp. 55J. §-a utolsó bekezdésének rendelkezéséből nyilván folyik, hogy a végrehajtási eljárásban és így a végrehajtás elrendelése tárgyában is hozott oly végzés ellen, amelynek alapul szolgáló eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező volt, a felfolyamodás szintén ügyvédi ellenjegyzéssel ellátva, tehát csakis ügyvédi képviselet mellett nyújtandó be». (C. 862/19 3 o, 193o. II. 1 2.) Az 1928 : XII. tc. 28. §-ának 2. bekezdése szerint az átértékelés iránti pert a személyes adós ingatlanára a törvényhelyen körülírt esetben a telekkönyvben fel lehet jegyezni. Ez a rendelkezés a törvény által megengedett záros határidő alatt nagyszámmal folyamatba tett perekben elég sűrűn vetette fel azt a kérdést, hogy mikor tekinthető személyes adósnak a telekkönyvi tulajdonos. A Kúria mindannyiszor az alapul fekvő magánjogi viszony tág értelmezésével oldja meg a kérdést, kimondván: «az anyagi jogszabályok értelmében személyes adós