Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

JOGGYAKORLAT. biztosítási bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeknek tárgya egyfelől az alkalmazott, másfelől munkaadója köpött a pénztár által nyújtott betegségi segélyt meghaladó kártérítési igény. Következik ebből, hogy a bejelentési kötelezettségnek a munkaadó részéről való elmulasztásából vagy helytelen eszközléséből a munkavállalót ért kár megtérítése iránt indított per is a munkásbiztosítási bíróság hatáskörébe tartozik.)) (BP. VI. 12,149/1929, 1930 I. 10.) Ugyancsak hatásköri kérdésben (Pp. 180. § 1. pont) figyelemreméltó és mondhatni a vonatkozó kérdés egészét tömör jogszabályba foglaló állásfoglalását adja meg a Kúria: «Jogszabály, hogy a közjogi természetű jogviszonyból eredő vagyonjogi követelések nem tartoznak a polgári bíróságok hatáskörébe, míg a magánjogi viszonyból eredő vagyonjogi követelések általában a polgári bíróságok hatáskörébe tartoznak, kivéve, ha azokat külön jogszabály közigazgatási hatóság elbírálási körébe utalja. Az állammal szemben fennálló szolgálati viszony önmagában véve még nem jelenti azt, hogy a szolgálat közjogi jellegű volna, mert £Z ^ak akkor forogna fenn, ha a szolgálat az államhatalmi feladatok teljesítésére, az állam közjogi vagy közigazgatási jellegű tevékenységének elvégzésére irányulna.)) (C. P. II. 5540/1929, 1929 XI. 21.) A váltófizetési meghagyás ellen benyújtott kifogásra megindult pernek csak abban a szempontból kellene egyéb pertől különböznie, hogy a váltó természetéből folyóan gyorsabb ütemben tárgyaltassék (amit elősegíteni van hivatva az az anyagi jogból fakadó elv, hogy a bizonyítási lehetőség a váltóval szemben -szűk térre szoríttatik). Az utóbbi idők bírói gyakorlata mintha megfordította volna ezt a perjogi helyzetet, mert egyrészt a közvetlen váltóláncolati viszonyban minden bizonyítás elrendeltetik, másrészt pedig épp a felperes korlátoztatik gyakorta perrendi helyzetében. A Kúria alanti határozata legalább is ezen második nézőpontból alkalmas arra, hogy az alsóbíróságok álláspontját a helyes útra terelje: «A felperes előadta azt, hogy az alperesek a váltók egyenértékét áruban megkapták. Ezzel előterjesztetett az alpereseknek az áruszállításokból eredő alaptalan gazdagodására fektetett másodlagos kereseti kérelem. Ez a kereset, mint az eredeti jogalaptól eltérő, de azz&l összefüggő új kereset az elsőbírósági szóbeli tárgyalás bezárása előtt a Pp. igg. §-a értelmében előterjeszthető volt, mert a Pp. rendelkezései nem zárják ki azt, hogy váltó alapján, váltókövetelés megfizetése iránt folyamatba tett perben új kereset a Pp. 189. §-a értelmében indítható legyen és nem zárják ezt ki a Pp. 606. és következő szaka-