Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A biztosítási szerződések körüli visszaélések meggátlásáról

.JOGGYAKORLAT. lag a bérleti viszonyra, hanem arra is tekintettel döntendő el, hogy a felperes a felmondással nem sértette-e meg az ü^letátruháZási szerződésben megszabott kötelességét. A nem vitás tartalmú szerződéseknek rendelkezéseiből kétségtelenül megállapítható a feleknek az a szerződési akarata, hogy az alperes az átvett üzletet a felperes versenyétől mentesen ugyanabban az üzlethelyiségben 10 éven át folytassa, és az üzleti naszonrészesedést ugyanezen az időtartamon át fizesse. A felperesnek ennélfogva a versenytilalomhoz igazodáson felül szerződéses kötelessége volt odahatni, hogy az alperes a régi helyiséget megtartva, az átvett üzletet az üzlethelyiséghez kapcsolódó vevőkörrel 10 éven át zavartalanul folytathassa ; abban a tényében tehát, hogy az üzlethelyiségnek az alperes által való használatát a 10 éven belül az önkényes felmondással meg hiúsította, egyoldalú szerződésszegés jelentkezik. E szerződésszegés jogi hatásán nem változtat, hogy a bérlet felmondását az alperes elfogadta, mert elfogadása nyilvánvalóan az akkor érvényben levő 284011926. M. E. számú kormányrendelet teremtette kényszerhelyzetben, a bírói eljárás megelőzése végett történt és így a felperes szerződésellenes jogcselekményéhez való hozzájárulásnak nem tekinthető. (IV. 1839/1929, 1930 I. 13.) A szolgálati viszonyra vonatkozó bírói gyakorlat fontos kérdéseiben határoznak a Kúria 40., 41. és 42. számú döntvényei. A 40. számú kimondotta, hogy «a kereskedősegédnek és ipari vagy kereskedelmi vállalat tisztviselőjének szolgálati szerződésében a felmondási időt két évet el nem érő szolgálat esetében sem lehet az . alkalmazott hátrányára az érvényben levő tételes jogszabályoktól eltérően szabályozni; a 41. szerint na kereskedősegédeknek és az ipari vagy kereskedelmi vállalatok tisztviselőinek szolgálati viszonyait szabályozó 191011920. M. E. számú rendelet 2. §-ának 2. bekezdésében megállapított hosszabb felmondási idő megállapítása szempontjából a felmondás időpontjáig eltelt szolgálati időhöz a felmondási idő tartamát abban az esetben sem kell hozzászámítani, ha a szolgálati viszonyt felmondással a munkaadó szünteti meg» ; míg a 42. számú döntvény az egyévi felmondási idő kérdésében foglalt állást, kimondván, hogy «magánvállalatnál magasabb tudományos képzettséget igénylő állást betöltő és ilyen képzettséggel vagy ezt pótló gyakorlati szakismeretekkel rendelkező alkalmazottat — más megállapítás hiányában — az egy évi felmondási idő akkor illeti meg, ha a vállalat a nagy üzemek közé tartozik és az alkalmazott az egész vállalatra, vagy annak valamely önálló ágára kiterjedő vezető és irányító munkakörrel van felruházva*. A 40. és 42. számú döntvények bírói gyakorlatunk által eddig is túlnyomórészt követett jogszabályokat 9*